Zsoltárok könyve
Salmo 88
verso 1
///Ének. Kórah fiainak zsoltára.
A karmesternek: „A betegség” dallamára énekelendő. Az ezráhi Hémán tanítása.///
verso 2
Uram, szabadító Istenem!
Éjjel-nappal hozzád kiáltok.
verso 3
Jusson eléd imádságom,
fordítsd füledet esedezéseimhez!
verso 4
Mert betelt a lelkem nyomorúsággal,
és életem a sírig jutott.
verso 5
Hasonló lettem a sírba szállókhoz,
olyan vagyok, mint az erejét vesztett férfi.
verso 6
A holtak közt van a helyem,
mint a megölteknek, akik a sírban fekszenek,
akikről többé nem emlékezel meg,
és akiket kiengedtél a kezedből.
verso 7
Mély sírba vetettél engem,
mélységes sötétségbe.
verso 8
Haragod rám nehezedett,
és minden hullámod átcsapott fölöttem. Szela
verso 9
Elszakítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük, beszorítottál,
és nem jöhetek ki.
verso 10
Szemem elgyengült a nyomorúság miatt,
hozzád kiáltottam, Uram, mindennap,
és kitártam feléd kezemet.
verso 11
Vajon teszel-e csodát a holtakkal?
Fölkelnek-e az árnyak,
hogy magasztaljanak téged? Szela
verso 12
Beszélnek-e a sírban kegyelmedről,
hűségedről a pusztulás helyén?
verso 13
Meglátják-e csodáidat a sötétségben
és igazságodat a feledés földjén?
verso 14
De én hozzád esdeklek, Uram,
és jó reggel eléd jut imádságom.
verso 15
Miért vetsz hát el, Uram, engem,
és miért rejted el arcodat előlem?
verso 16
Nyomorult és halálos beteg vagyok
ifjúságomtól fogva,
rettentésedet hordozom, és roskadozom.
verso 17
Izzó haragod járt át,
szorongatásaid elemésztettek engem.
verso 18
Egész nap körülvesznek,
mint az árvizek, teljesen körülfognak engem.
verso 19
Elszakítottad tőlem
szeretteimet és barátaimat;
már csak a sötétség a társam.
Libros
