Zsoltárok könyve
Salmo 144
Hálaadás és könyörgés szabadulásért
verso 1
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram,
aki hadakozásra tanítja kezemet,
és viadalra ujjaimat.
verso 2
Jótevőm és mentsváram,
oltalmazóm és szabadítóm.
Pajzsom ő, akihez menekülök,
ő rendeli alám népemet.
verso 3
Uram! Micsoda az ember,
hogy figyelemre méltatod,
és az ember fia, hogy gondod van rá?
verso 4
Olyan az ember, mint a lehelet:
napjai olyanok, mint az átfutó árnyék.
verso 5
Uram, hajlítsd le egedet, és szállj alá,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
verso 6
Lövellj villámokat, és szórd szét azokat.
Bocsásd ki nyilaidat, hadd szökelljenek.
verso 7
Nyújtsd le kezedet a magasból;
ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,
verso 8
akiknek szája hazugságot beszél,
s jobb kezük a hamisság jobbja.
verso 9
Istenem! Új éneket éneklek neked,
tízhúrú hangszerrel zengedezek neked,
verso 10
aki győzelmet adsz a királyoknak,
és megmented szolgádat,
Dávidot a gonosz kardtól.
verso 11
Ragadj ki és ments meg engem
az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot beszél,
s jobb kezük a hamisság jobbja.
verso 12
Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták,
nagyra nőjenek ifjúkorukban;
leányaink pedig olyanok legyenek,
mint a paloták faragott oszlopai.
verso 13
Legyenek tele tárházaink,
ontsák bőven a javakat.
Juhaink szaporodjanak százszorosan,
ezerszeresen a legelőinken.
verso 14
Marháink legyenek megrakodva;
se betörés, se kirohanás, se kiáltozás
ne legyen utcáinkon.
verso 15
Boldog nép az, amelynek így van a dolga;
boldog nép az, amelynek az Úr az Istene.
Libros
