Zsoltárok könyve

Psalmul 144

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram,
aki hadakozásra tanítja kezemet,
és viadalra ujjaimat.

Jótevőm és mentsváram,
oltalmazóm és szabadítóm.
Pajzsom ő, akihez menekülök,
ő rendeli alám népemet.

Uram! Micsoda az ember,
hogy figyelemre méltatod,
és az ember fia, hogy gondod van rá?

Olyan az ember, mint a lehelet:
napjai olyanok, mint az átfutó árnyék.

Uram, hajlítsd le egedet, és szállj alá,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Lövellj villámokat, és szórd szét azokat.
Bocsásd ki nyilaidat, hadd szökelljenek.

Nyújtsd le kezedet a magasból;
ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,

akiknek szája hazugságot beszél,
s jobb kezük a hamisság jobbja.

Istenem! Új éneket éneklek neked,
tízhúrú hangszerrel zengedezek neked,

aki győzelmet adsz a királyoknak,
és megmented szolgádat,
Dávidot a gonosz kardtól.

Ragadj ki és ments meg engem
az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot beszél,
s jobb kezük a hamisság jobbja.

Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták,
nagyra nőjenek ifjúkorukban;
leányaink pedig olyanok legyenek,
mint a paloták faragott oszlopai.

Legyenek tele tárházaink,
ontsák bőven a javakat.
Juhaink szaporodjanak százszorosan,
ezerszeresen a legelőinken.

Marháink legyenek megrakodva;
se betörés, se kirohanás, se kiáltozás
ne legyen utcáinkon.

Boldog nép az, amelynek így van a dolga;
boldog nép az, amelynek az Úr az Istene.

Cărți