Zsoltárok könyve

Psalmul 22


Capitole:


versetul 1

A karmesternek: „A hajnali szarvas” dallamára. Dávid zsoltára.


versetul 2

Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Távol van segítséged jajszavamtól.


versetul 3

Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg;

éjjel is, és nincs nyugodalmam.


versetul 4

Pedig te szent vagy,

Izráel dicsérő énekei között trónolsz.


versetul 5

Benned bíztak atyáink, bíztak,

és megszabadítottad őket.


versetul 6

Hozzád kiáltottak, és megmenekültek;

benned bíztak, és nem szégyenültek meg.


versetul 7

De én féreg vagyok és nem ember,

emberek csúfja és a nép utálata.


versetul 8

Mindenki csúfolódik rajtam, aki engem lát;

elhúzzák szájukat, és fejüket rázzák:


versetul 9

Az Úrra bízta magát, mentse meg ő!

Szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!


versetul 10

Te hoztál ki engem anyám méhéből,

és biztonságban voltam anyám emlőin.


versetul 11

Születésem óta gondod volt rám,

anyám méhétől fogva te voltál Istenem.


versetul 12

Ne légy messze tőlem,

mert közel a nyomorúság,

és nincs, aki segítsen.


versetul 13

Bikák sokasága kerített be engem,

körülfogtak Básán bikái.


versetul 14

Föltátották rám szájukat,

mint a ragadozó és ordító oroszlán.


versetul 15

Olyan vagyok, mint a kiöntött víz;

minden csontom kificamodott.

Szívem olyan lett, mint a viasz,

megolvadt bensőmben.


versetul 16

Erőm kiszáradt, mint a cserép,

nyelvem ínyemhez tapadt,

a halál porába fektettél engem.


versetul 17

Mert ebek vettek körül,

a gonoszok serege fogott körül engem;

átlyukasztották a kezemet és a lábamat.


versetul 18

Megszámlálhatnám minden csontomat,

ők pedig csak néznek s bámulnak rám.


versetul 19

Megosztoznak ruháimon,

és köntösömre sorsot vetnek.


versetul 20

De te, Uram, ne légy messze tőlem;

én erősségem, siess segítségemre!


versetul 21

Szabadítsd meg lelkemet a kardtól

és egyetlenemet a kutyák karmaiból.


versetul 22

Ments meg az oroszlán torkából

és a bivalyok szarvai közül, hallgass meg engem!


versetul 23

Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek,

és hadd dicsérjelek a gyülekezetben!


versetul 24

Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!

Jákób minden utóda: dicsőítsétek őt!

Izráel minden magzata: féljétek őt!


versetul 25

Mert nem veti meg

és nem utálja meg a szegény nyomorúságát.

Nem rejti el az arcát előle,

és mikor hozzá kiált, meghallgatja.


versetul 26

Rólad szól dicsérő énekem

a nagy gyülekezetben.

Fogadásaimat megadom azok előtt,

akik félik őt.


versetul 27

Esznek a nyomorultak, és megelégszenek;

dicsérik az Urat, akik őt keresik.

Éljen a szívetek örökké!


versetul 28

A föld határáig mindenki

megemlékezik az Úrról, és megtér hozzá.

Leborul előtted a föld minden nemzetsége.


versetul 29

Mert az Úré a királyi hatalom,

ő uralkodik a népeken is.


versetul 30

Esznek és leborulnak mind,

akik gazdagok e földön.

Őelőtte hajtanak térdet a halandók, mind,

aki nem tarthatja életben a lelkét.


versetul 31

Őt szolgálják a fiak,

az Úrról beszélnek az utódoknak.


versetul 32

Eljönnek, s hirdetik az utánuk születendő népnek,

hogy igaz ő, aki ezt cselekedte!

Capitole:


Cărți