Zsoltárok könyve
Salmo 22
verso 1
A karmesternek: „A hajnali szarvas” dallamára. Dávid zsoltára.
verso 2
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Távol van segítséged jajszavamtól.
verso 3
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg;
éjjel is, és nincs nyugodalmam.
verso 4
Pedig te szent vagy,
Izráel dicsérő énekei között trónolsz.
verso 5
Benned bíztak atyáink, bíztak,
és megszabadítottad őket.
verso 6
Hozzád kiáltottak, és megmenekültek;
benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
verso 7
De én féreg vagyok és nem ember,
emberek csúfja és a nép utálata.
verso 8
Mindenki csúfolódik rajtam, aki engem lát;
elhúzzák szájukat, és fejüket rázzák:
verso 9
Az Úrra bízta magát, mentse meg ő!
Szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
verso 10
Te hoztál ki engem anyám méhéből,
és biztonságban voltam anyám emlőin.
verso 11
Születésem óta gondod volt rám,
anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
verso 12
Ne légy messze tőlem,
mert közel a nyomorúság,
és nincs, aki segítsen.
verso 13
Bikák sokasága kerített be engem,
körülfogtak Básán bikái.
verso 14
Föltátották rám szájukat,
mint a ragadozó és ordító oroszlán.
verso 15
Olyan vagyok, mint a kiöntött víz;
minden csontom kificamodott.
Szívem olyan lett, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
verso 16
Erőm kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt,
a halál porába fektettél engem.
verso 17
Mert ebek vettek körül,
a gonoszok serege fogott körül engem;
átlyukasztották a kezemet és a lábamat.
verso 18
Megszámlálhatnám minden csontomat,
ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
verso 19
Megosztoznak ruháimon,
és köntösömre sorsot vetnek.
verso 20
De te, Uram, ne légy messze tőlem;
én erősségem, siess segítségemre!
verso 21
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól
és egyetlenemet a kutyák karmaiból.
verso 22
Ments meg az oroszlán torkából
és a bivalyok szarvai közül, hallgass meg engem!
verso 23
Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek,
és hadd dicsérjelek a gyülekezetben!
verso 24
Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!
Jákób minden utóda: dicsőítsétek őt!
Izráel minden magzata: féljétek őt!
verso 25
Mert nem veti meg
és nem utálja meg a szegény nyomorúságát.
Nem rejti el az arcát előle,
és mikor hozzá kiált, meghallgatja.
verso 26
Rólad szól dicsérő énekem
a nagy gyülekezetben.
Fogadásaimat megadom azok előtt,
akik félik őt.
verso 27
Esznek a nyomorultak, és megelégszenek;
dicsérik az Urat, akik őt keresik.
Éljen a szívetek örökké!
verso 28
A föld határáig mindenki
megemlékezik az Úrról, és megtér hozzá.
Leborul előtted a föld minden nemzetsége.
verso 29
Mert az Úré a királyi hatalom,
ő uralkodik a népeken is.
verso 30
Esznek és leborulnak mind,
akik gazdagok e földön.
Őelőtte hajtanak térdet a halandók, mind,
aki nem tarthatja életben a lelkét.
verso 31
Őt szolgálják a fiak,
az Úrról beszélnek az utódoknak.
verso 32
Eljönnek, s hirdetik az utánuk születendő népnek,
hogy igaz ő, aki ezt cselekedte!
Libros
