Zsoltárok könyve
Salmo 31
verso 1
A karmesternek: Dávid zsoltára.
verso 2
Hozzád menekülök, Uram,
ne szégyenüljek meg soha!
Igazságoddal szabadíts meg engem.
verso 3
Fordítsd felém füledet,
hamar szabadíts meg.
Légy erős kősziklám,
erődített váram, hogy megtarts engem!
verso 4
Mert te vagy kősziklám és védő váram:
vezess hát és terelgess engem nevedért.
verso 5
Ments ki engem a hálóból,
amelyet titkon vetettek nekem,
hiszen te vagy erősségem.
verso 6
Kezedbe ajánlom lelkemet,
te váltasz meg engem,
ó, Uram, hűséges Isten.
verso 7
Gyűlölöm a hazug bálványok híveit,
én csak az Úrban bízom.
verso 8
Hadd vigadjak és örüljek kegyelmednek,
noha látod nyomorúságomat,
és ismered háborgó lelkemet.
verso 9
Nem adtál engem az ellenség kezébe,
sőt tágas térre állítottad a lábamat.
verso 10
Könyörülj rajtam, Uram,
szorult helyzetemben;
szemem elhomályosodott a búbánat miatt,
odavan testem-lelkem.
verso 11
A bánat miatt elenyészik életem,
sóhajtásban múlnak el éveim.
Bűnöm miatt megfogyatkozott az erőm,
és kiszáradnak csontjaim.
verso 12
Csúffá lettem tömérdek üldözőm miatt,
szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem,
akik az utcán látnak, elfutnak előlem.
verso 13
Elfeledtek, akár egy halottat,
olyanná lettem, mint egy tönkrement edény.
verso 14
Mert hallom sokak suttogását,
iszonyatosságot mindenfelől.
Együtt tanácskoznak ellenem,
és azt tervezik, hogy kioltják életemet.
verso 15
De én benned bízom, Uram!
Azt mondom: Te vagy Istenem.
verso 16
Életem ideje kezedben van.
Szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől!
verso 17
Világosítsd meg arcodat szolgádon,
jóvoltodból tarts meg engem.
verso 18
Uram, ne szégyenüljek meg,
hogy téged hívlak.
Szégyenüljenek meg a gonoszok,
és pusztuljanak a Seolba.
verso 19
Némuljanak el a hazug ajkak,
amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen,
kevélységgel és megvetéssel.
verso 20
Mily bőséges a te jóságod,
amelyet a téged félőknek tartogatsz,
és részelteted benne a hozzád menekülőket
az emberek fiai előtt.
verso 21
Elrejted őket jelenléted rejtekében
az emberek zendülései elől;
sátradban őrzöd őket a perlekedő nyelvektől.
verso 22
Áldott az Úr, hogy csodálatosan
megmutatta nekem kegyelmét
az ostromlott városban!
verso 23
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben,
hogy elvetettél szemed elől,
te mégis meghallgattad esedezésem szavát,
amikor hozzád kiáltottam.
verso 24
Szeressétek az Urat mind, ti kedveltjei!
Kegyeseit megőrzi az Úr,
de a kevélyen cselekvőknek bőven megfizet!
verso 25
Legyetek erősek és bátor szívűek,
akik az Úrban reménykedtek!
Libros
