Zsoltárok könyve
31. zsoltár
1. vers
A karmesternek: Dávid zsoltára.
2. vers
Hozzád menekülök, Uram,
ne szégyenüljek meg soha!
Igazságoddal szabadíts meg engem.
3. vers
Fordítsd felém füledet,
hamar szabadíts meg.
Légy erős kősziklám,
erődített váram, hogy megtarts engem!
4. vers
Mert te vagy kősziklám és védő váram:
vezess hát és terelgess engem nevedért.
5. vers
Ments ki engem a hálóból,
amelyet titkon vetettek nekem,
hiszen te vagy erősségem.
6. vers
Kezedbe ajánlom lelkemet,
te váltasz meg engem,
ó, Uram, hűséges Isten.
7. vers
Gyűlölöm a hazug bálványok híveit,
én csak az Úrban bízom.
8. vers
Hadd vigadjak és örüljek kegyelmednek,
noha látod nyomorúságomat,
és ismered háborgó lelkemet.
9. vers
Nem adtál engem az ellenség kezébe,
sőt tágas térre állítottad a lábamat.
10. vers
Könyörülj rajtam, Uram,
szorult helyzetemben;
szemem elhomályosodott a búbánat miatt,
odavan testem-lelkem.
11. vers
A bánat miatt elenyészik életem,
sóhajtásban múlnak el éveim.
Bűnöm miatt megfogyatkozott az erőm,
és kiszáradnak csontjaim.
12. vers
Csúffá lettem tömérdek üldözőm miatt,
szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem,
akik az utcán látnak, elfutnak előlem.
13. vers
Elfeledtek, akár egy halottat,
olyanná lettem, mint egy tönkrement edény.
14. vers
Mert hallom sokak suttogását,
iszonyatosságot mindenfelől.
Együtt tanácskoznak ellenem,
és azt tervezik, hogy kioltják életemet.
15. vers
De én benned bízom, Uram!
Azt mondom: Te vagy Istenem.
16. vers
Életem ideje kezedben van.
Szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől!
17. vers
Világosítsd meg arcodat szolgádon,
jóvoltodból tarts meg engem.
18. vers
Uram, ne szégyenüljek meg,
hogy téged hívlak.
Szégyenüljenek meg a gonoszok,
és pusztuljanak a Seolba.
19. vers
Némuljanak el a hazug ajkak,
amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen,
kevélységgel és megvetéssel.
20. vers
Mily bőséges a te jóságod,
amelyet a téged félőknek tartogatsz,
és részelteted benne a hozzád menekülőket
az emberek fiai előtt.
21. vers
Elrejted őket jelenléted rejtekében
az emberek zendülései elől;
sátradban őrzöd őket a perlekedő nyelvektől.
22. vers
Áldott az Úr, hogy csodálatosan
megmutatta nekem kegyelmét
az ostromlott városban!
23. vers
Én ugyan azt gondoltam ijedtemben,
hogy elvetettél szemed elől,
te mégis meghallgattad esedezésem szavát,
amikor hozzád kiáltottam.
24. vers
Szeressétek az Urat mind, ti kedveltjei!
Kegyeseit megőrzi az Úr,
de a kevélyen cselekvőknek bőven megfizet!
25. vers
Legyetek erősek és bátor szívűek,
akik az Úrban reménykedtek!
Könyvek
