Zsoltárok könyve
55. zsoltár
1. vers
A karmesternek: húros hangszerre. Dávid tanítása.
2. vers
Istenem, hallgasd meg imádságomat,
és ne rejtőzz el könyörgésem elől!
3. vers
Figyelj rám, és hallgass meg engem,
mert kesergek a bajok miatt, és megzavarodtam
4. vers
az ellenség hangja
és a hitetlenek nyomorgatása miatt,
mert romlást zúdítanak rám,
és dühödten támadnak engem.
5. vers
Szívem reszket bensőmben,
és halálfélelem tört rám.
6. vers
Félelem és rettegés fogott el,
és borzongás járt át engem.
7. vers
Azt mondtam: Bárcsak szárnyam volna,
mint a galambnak!
Elrepülnék és megnyugodnék.
8. vers
Íme, messzire mennék,
és a pusztában laknék. Szela
9. vers
Sietve keresnék menedéket
e sebes szél, e forgószél elől.
10. vers
Zavard össze őket, Uram,
és oszd meg nyelvüket;
mert csak erőszakot
és háborgást látok a városban.
11. vers
Nappal és éjjel körüljárják kőfalait,
bent pedig gonoszság és ártalom van.
12. vers
Veszedelem van benne,
és nem távozik tereiről
a zsarnokság és csalárdság.
13. vers
Mert nem ellenség szidalmazott engem,
hiszen azt elszenvedném;
nem gyűlölőm emelkedett föl ellenem,
hiszen elrejtőztem volna előle.
14. vers
Hanem te, hozzám hasonló halandó,
bizalmasom és jó barátom,
15. vers
akivel édes bizalomban éltünk együtt,
és akivel Isten házába jártunk a sokasággal együtt.
16. vers
Jöjjön rájuk a halál,
szálljanak elevenen a Seolba,
mert gonoszság vett lakozást közöttük!
17. vers
Én pedig Istenhez kiáltok,
és az Úr megsegít engem.
18. vers
Este, reggel és délben
sóhajtozom és jajgatok,
és ő meghallja hangomat.
19. vers
Megszabadítja lelkemet a rám támadóktól,
hogy békességem legyen,
bár sokan vannak ellenem.
20. vers
Isten meghallgat, és megalázza őket,
akik nem akarnak megváltozni,
és nem félik Istent;
mert kezdettől fogva ő ül a trónon. Szela
21. vers
Kezet emelt a vele békességben lévőkre,
megszegte szövetségét.
22. vers
A vajnál is simább a szája,
de szívében háborúság van.
Beszéde lágyabb az olajnál,
pedig kivont kard az.
23. vers
Vesd az Úrra terhedet,
és ő gondot visel rólad.
Nem engedi sohasem,
hogy ingadozzék az igaz.
24. vers
Istenem, te a veszedelem vermébe
taszítod őket;
a vérszomjas és álnok emberek
életük felét sem érik el.
De én benned bízom!
Könyvek
