Zsoltárok könyve
104. zsoltár
1. vers
Áldjad, én lelkem, az Urat!
Uram, Istenem, igen nagy vagy te,
ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2. vers
Ő az, aki körülvette magát világossággal,
mint egy palásttal,
és kifeszítette az eget, mint egy sátrat.
3. vers
Ő az, aki vizek fölé építette palotáját,
a felhőket rendelte szekerévé,
és a szelek szárnyán jár.
4. vers
A szeleket tette követévé,
a lángoló tüzet szolgájává.
5. vers
Biztos alapra helyezte a földet,
nem mozdul az meg soha.
6. vers
Mélységes vízáradattal borítottad be,
mint egy öltözettel;
a hegyek fölött is vizek álltak.
7. vers
Korholásodra szétoszlottak,
mennydörgésed hangjától megriadtak.
8. vers
A hegyek fölemelkedtek,
és a völgyek alászálltak arra a helyre,
amelyet készítettél nekik.
9. vers
Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át,
nem térhetnek vissza a föld elborítására.
10. vers
Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben,
hogy folydogáljanak a hegyek között,
11. vers
és megitassák a mező minden állatát,
hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák.
12. vers
Mellettük laknak az égi madarak,
az ágak közül hangicsálnak.
13. vers
Megöntözi a hegyeket a magasból,
alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet.
14. vers
Füvet sarjaszt az állatoknak
és növényeket az emberek hasznára,
hogy táplálékot nyerjenek a földből,
15. vers
és bort, amely megvidámítja a halandó szívét,
fényesebbé teszi arcát az olajnál,
és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét.
16. vers
Eleget kapnak az Úr fái is,
a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett,
17. vers
amelyeken madarak fészkelnek,
mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik.
18. vers
A magas hegyek a vadkecskéknek,
a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül.
19. vers
Ő teremtette a Holdat,
hogy mutassa az ünnepeket,
és a Napot, amely tudja az útját.
20. vers
Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz,
hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja;
21. vers
az oroszlánkölykök prédáért ordítanak,
Istentől sürgetik eledelüket.
22. vers
Ha fölkel a Nap, elrejtőznek,
és hajlékaikban heverésznek.
23. vers
Az ember munkába megy,
és dolgát végzi egészen estig.
24. vers
Mily számtalanok a műveid, Uram!
Mindegyiket bölcsen alkottad,
és tele van a föld teremtményeiddel.
25. vers
Ott van a nagy és széles tenger!
Számtalan lény nyüzsög benne,
apróbb és nagyobb állatok.
26. vers
Amott gályák járnak, és leviátán,
amelyet azért formáltál,
hogy játszadozzon benne.
27. vers
Mindenek rád néznek,
hogy megfelelő időben adj nekik eledelt.
28. vers
Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt;
ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból.
29. vers
Ha elfordítod arcodat, megrémülnek;
ha elveszed lelküket, kimúlnak,
és újra porrá lesznek.
30. vers
Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz,
és újjá teszed a föld színét.
31. vers
Az Úré legyen a dicsőség örökké,
örvendezzen teremtményeiben az Úr!
32. vers
Aki ha rátekint e földre, megrendül az;
megérinti a hegyeket, és füstölögnek.
33. vers
Énekelek az Úrnak egész életemben,
zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok!
34. vers
Elmélkedésem legyen kedves neki.
Én az Úrban örvendezem.
35. vers
Vesszenek ki a bűnösök a földről,
ne legyenek többé gonoszok!
Áldjad, lelkem, az Urat; dicsérjétek az Urat!
Könyvek
