Zsoltárok könyve

2. zsoltár

Miért dühösködnek a nemzetek,

és miért gondolnak hiábavalóságot a népek?

Fölkerekednek a föld királyai,

és a fejedelmek együtt tanácskoznak

az Úr ellen és fölkentje ellen:

Szaggassuk le bilincseiket,

és dobjuk le magunkról köteleiket!

Az egekben lakozó kineveti,

az Úr megcsúfolja őket.

Majd így szól haragjában,

és megrettenti őket fölindulásában:

Én kentem ám fel királyomat

szent hegyemen, a Sionon!

Törvényként hirdetem, az Úr mondta nekem:

Az én fiam vagy te, ma szültelek téged.

Kérd tőlem, és odaadom neked

örökségül a népeket

és birtokodul a föld határait.

Összetöröd őket vasvesszővel;

széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt.

Azért, ti királyok, legyetek észnél,

és okuljatok, ti földnek bírái!

Szolgáljátok az Urat félelemmel,

és örüljetek reszketéssel.*

Csókoljátok a Fiút,

hogy meg ne haragudjék,

és el ne vesszetek az úton,

mert hamar fölgerjed haragja.^{/>

Boldogok mindazok, akik benne bíznak!}

Könyvek