92. zsoltár
Zsoltár, ének szombatnapra.
Jó dolog dicsérni az Urat
és éneket mondani nevednek, ó, Felséges!
Hirdetni jó reggel kegyelmedet
és hűségedet éjjelente
tízhúrú hangszerrel
és lanttal, hárfazengéssel.
Mert megvidámítottál cselekedeteddel,
Uram, kezed műveiben örvendezem.
Mily nagyok az alkotásaid, Uram,
igen mélységesek a gondolataid!
A balga ember nem ismeri
és a bolond nem érti meg ezt.
Ha úgy sarjadnak is a gonoszok, mint a fű,
és az álnokságot cselekvők mind virágoznak,
végül mégis elpusztulnak.
De te, Uram, magasságos vagy örökké!
Mert íme, ellenségeid, Uram,
ellenségeid elvesznek,
és elszélednek mind a gonosztevők!
De az én szarvamat erőssé teszed,
mint a bivalyét; friss olajjal öntözöl meg.
Szememet ellenségeimen legeltetem,
fülem az ellenem támadó gonosztevőkön mulat.
Az igaz virágzik, mint a pálmafa,
növekszik, mint a cédrus a Libánonon.
Az Úr házában vannak elültetve,
Istenünk udvaraiban virulnak.
Még vén korukban is teremnek,
dúsak lesznek, és zöldellni fognak.
Hirdetik, hogy igazságos az Úr,
az én kősziklám, és nincs benne hamisság!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150