Zsoltárok könyve
109. zsoltár
1. vers
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Dicséretemnek Istene, ne hallgass!
2. vers
Mert a gonosz szája és az álnok szája
fölnyílt ellenem,
hazug nyelvvel beszélnek velem.
3. vers
Gyűlöletes beszédekkel vesznek körül
és ok nélkül ostromolnak.
4. vers
Szeretetemre válaszul ellenkeznek velem,
én pedig imádkozom.
5. vers
Rosszal fizetnek nekem a jóért
és gyűlölködéssel a szeretetemért.
6. vers
Állíts szembe vele egy gonosz embert,
és álljon vádló jobb keze felől.
7. vers
A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki,
még az imádsága is bűnné legyen.
8. vers
Élete napjai kevesek legyenek,
és hivatalát más foglalja el!
9. vers
Fiai legyenek árvákká,
felesége pedig özveggyé!
10. vers
Bujdossanak fiai, és kolduljanak,
és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt!
11. vers
Foglalja le mindenét az uzsorás,
idegenek ragadják el szerzeményét!
12. vers
Ne legyen senki kegyelmes iránta,
és ne legyen, aki könyörül árváin!
13. vers
Vesszen ki utóda: töröltessék ki nevük
már a következő nemzedékben!
14. vers
Atyái álnokságára is emlékezzék az Úr,
és anyja bűnét se törölje el!
15. vers
Legyenek ezek mindig az Úr előtt,
és emlékezetük vesszen ki e földről.
16. vers
Mivel nem gondolt arra,
hogy kegyelmet gyakoroljon,
hanem üldözte a szegény és nyomorult embert
és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
17. vers
Mivel szerette az átkot, érje is el őt;
és mivel nem volt kedve az áldáshoz,
távozzon el az tőle.
18. vers
Úgy öltötte föl az átkot, mint a ruháját:
azért hatoljon belé, mint a víz,
és csontjaiba, mint az olaj.
19. vers
Az legyen palástja, amelybe beburkolózik,
és öve, amely mindig körülövezi.
20. vers
Ez legyen vádolóim fizetsége az Úrtól,
azoké, akik rosszat beszélnek lelkemről.
21. vers
De te, Uram, Istenem,
tégy jót velem nevedért!
Mivel jó a kegyelmed,
szabadíts meg engem!
22. vers
Mert én szegény és nyomorult vagyok,
még a szívem is sebzett bennem.
23. vers
Úgy hanyatlom el, mint a megnyúló árnyék,
ide-oda hányódom, mint a sáska.
24. vers
Térdem roskad a böjtöléstől,
testem lefogyott kövérségéből.
25. vers
Gyalázatossá lettem előttük,
ha rám néznek, fejüket csóválják.
26. vers
Segíts meg engem, Uram Isten,
szabadíts meg kegyelmesen!
27. vers
Hadd tudják meg,
hogy a te kezed műve ez,
hogy te cselekedted ezt, Uram!
28. vers
Ha átkoznak is ők, te megáldasz engem.
Ha rám támadnak, megszégyenülnek,
szolgád pedig örül.
29. vers
Öltözzenek gyalázatba vádlóim,
burkolózzanak szégyenükbe,
mint egy köpenybe!
30. vers
Hangosan ad hálát az Úrnak a szám,
és dicsérem őt a sokaság közepette.
31. vers
Mert a szegény jobbjára áll,
hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik lelkét.
Könyvek
