Zsoltárok könyve

36. zsoltár

A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.

A gonosz hamissága felől

így gondolkozom szívemben:

nincs őelőtte istenfélelem;

Mert azzal hízeleg önmagának,

hogy bűnözhet és gyűlölködhet.

Szájának beszéde gonoszság és hamisság;

nem tud bölcs lenni és jót cselekedni.

Hiábavalóságot gondol ki ágyában,

nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

Uram, kegyelmed az égig ér,

hűséged a felhőkig!

Igazságod olyan, mint Isten hegyei;

ítéleteid, mint a nagy mélységek;

embert és állatot te tartasz meg, Uram!

Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed!

Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai.

Dúslakodnak házad bőséges javaiban,

gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket.

Mert nálad van az élet forrása,

a te világosságod által látunk világosságot.

Terjeszd ki kegyelmedet a téged ismerőkre

és igazságodat az igaz szívűekre!

Ne jöjjön ellenem a kevélyek lába,

és ne üldözzön engem a gonoszok keze!

Hullanak már a gonosztevők;

elveted őket, és nem tudnak fölállni.

Könyvek