Zsoltárok könyve

139. zsoltár


Fejezetek:


1. vers

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem.


2. vers

Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek,

messziről is érted gondolatomat.


3. vers

Ügyelsz járásomra és fekvésemre,

minden utamat jól ismered.


4. vers

Amikor még nyelvemen sincs a szó,

immár egészen érted azt, Uram!


5. vers

Elöl és hátul körülzártál engem,

és fölöttem tartod kezedet.


6. vers

Csodálatos előttem e tudás,

magasságos, nem érthetem.


7. vers

Hová menjek lelked elől,

arcod elől hová fussak?


8. vers

Ha a mennybe mennék föl, ott vagy,

ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy.


9. vers

Ha a hajnal szárnyára kelnék,

hogy a tenger túlsó partján időzzek,


10. vers

ott is a te kezed vezetne

és a te jobbod fogna engem.


11. vers

Ha azt mondanám:

„A sötétség biztosan elborít,

és éjszakává lesz körülöttem a világosság”,


12. vers

a sötétség nem borítana el előled,

és fénylene az éjszaka, mint a nappal,

a sötétség olyan lenne, mint a világosság.


13. vers

Bizony te alkottad veséimet,

te formáltál engem anyám méhében.


14. vers

Magasztallak,

hogy oly megrendítően csodálatos lettem.

Csodálatosak a te cselekedeteid,

és jól tudja ezt lelkem.


15. vers

Formám nem volt elrejtve előtted,

amikor titokban formálódtam és alakultam,

mintegy a föld mélyében.


16. vers

Szemed látta alaktalan testemet,

és könyvedben ezek mind le voltak írva,

és a napok is, amelyeket rendeltél számomra,

holott még egy sem volt meg közülük.


17. vers

Milyen kedvesek nekem a te gondolataid,

Istenem!

Mily nagy azok száma!


18. vers

Számlálgatom őket,

de több a homokszemeknél.

Fölébredek, és mégis veled vagyok.


19. vers

Bárcsak elveszítené Isten a gonoszt,

és a vérszomjas emberek eltávoznának tőlem!


20. vers

Mert gonoszul szólnak felőled,

és nevedet hiába veszik.*


21. vers

Ne gyűlöljem-e, Uram, a téged gyűlölőket?

Ne utáljam-e az ellened támadókat?


22. vers

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket,

ellenségeimmé lettek!


23. vers

Vizsgálj meg, Istenem,

ismerd meg szívemet!

Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!


24. vers

Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e,

és vezess engem az örökkévalóság útján!

Fejezetek:


Könyvek