Zsoltárok könyve

Salmo 139


Capítulos:


verso 1

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem.


verso 2

Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek,

messziről is érted gondolatomat.


verso 3

Ügyelsz járásomra és fekvésemre,

minden utamat jól ismered.


verso 4

Amikor még nyelvemen sincs a szó,

immár egészen érted azt, Uram!


verso 5

Elöl és hátul körülzártál engem,

és fölöttem tartod kezedet.


verso 6

Csodálatos előttem e tudás,

magasságos, nem érthetem.


verso 7

Hová menjek lelked elől,

arcod elől hová fussak?


verso 8

Ha a mennybe mennék föl, ott vagy,

ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy.


verso 9

Ha a hajnal szárnyára kelnék,

hogy a tenger túlsó partján időzzek,


verso 10

ott is a te kezed vezetne

és a te jobbod fogna engem.


verso 11

Ha azt mondanám:

„A sötétség biztosan elborít,

és éjszakává lesz körülöttem a világosság”,


verso 12

a sötétség nem borítana el előled,

és fénylene az éjszaka, mint a nappal,

a sötétség olyan lenne, mint a világosság.


verso 13

Bizony te alkottad veséimet,

te formáltál engem anyám méhében.


verso 14

Magasztallak,

hogy oly megrendítően csodálatos lettem.

Csodálatosak a te cselekedeteid,

és jól tudja ezt lelkem.


verso 15

Formám nem volt elrejtve előtted,

amikor titokban formálódtam és alakultam,

mintegy a föld mélyében.


verso 16

Szemed látta alaktalan testemet,

és könyvedben ezek mind le voltak írva,

és a napok is, amelyeket rendeltél számomra,

holott még egy sem volt meg közülük.


verso 17

Milyen kedvesek nekem a te gondolataid,

Istenem!

Mily nagy azok száma!


verso 18

Számlálgatom őket,

de több a homokszemeknél.

Fölébredek, és mégis veled vagyok.


verso 19

Bárcsak elveszítené Isten a gonoszt,

és a vérszomjas emberek eltávoznának tőlem!


verso 20

Mert gonoszul szólnak felőled,

és nevedet hiába veszik.*


verso 21

Ne gyűlöljem-e, Uram, a téged gyűlölőket?

Ne utáljam-e az ellened támadókat?


verso 22

Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket,

ellenségeimmé lettek!


verso 23

Vizsgálj meg, Istenem,

ismerd meg szívemet!

Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!


verso 24

Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e,

és vezess engem az örökkévalóság útján!

Capítulos:


Libros