Salmo 64
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Hallgasd meg szavamat, Istenem,
amikor panaszkodom,
az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet!
Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől,
a gonosztevők csődülete elől,
akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot,
és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak,
hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre;
hirtelen meglövik, és nem félnek.
Megátalkodottak gonosz szándékukban;
titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek,
mert így beszélnek: Ki látja meg?!
Álnokságokat koholnak,
és a koholt tervet végrehajtják.
Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan.*
De Isten meglövi őket,
hirtelen nyíl üt sebet rajtuk.
Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük;
fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket.
Akkor félelem fog el minden embert,
és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
Örvendeni fog az Úrban az igaz,
és hozzá menekül.
És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150