Zsoltárok könyve
Salmo 37
verso 1
Dávidé. Ne bosszankodj az elvetemültek miatt,
ne irigykedj a gonosztevőkre!
verso 2
Mert hirtelen levágják őket, mint a füvet,
s elfonnyadnak, mint a gyönge növény.
verso 3
Bízzál az Úrban, és cselekedj jót,
e földön lakjál, és élj hűségesen.
verso 4
Gyönyörködj az Úrban,
és megadja neked szíved kéréseit.
verso 5
Hagyjad az Úrra utadat,
és bízzál benne, majd ő teljesíti.
verso 6
Felhozza igazságodat, mint a világosságot,
és jogodat, miként a delet.
verso 7
Csendesedjél le az Úr előtt,
és türelmesen várjad őt!
Ne bosszankodjál azon,
hogy azoknak szerencsés az útjuk,
akik álnok tanácsokat követnek.
verso 8
Szűnj meg haragudni,
hagyj fel a heveskedéssel.
Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne!
verso 9
Mert az elvetemültek kipusztulnak;
de akik az Úrban remélnek, ők öröklik a földet.
verso 10
Még egy kevés idő, és nincs gonosz,
nézed a helyét, és nem találod.
verso 11
A szelídek öröklik a földet,
és elégedettek lesznek sorsukkal.
verso 12
Fondorlatot sző a gonosz az igaz ellen,
és fogait csikorgatja ellene.
verso 13
Az Úr nevet rajta, mert látja,
hogy eljön az ő napja.
verso 14
Kardot rántanak a gonoszok,
kifeszítik íjaikat,
hogy elejtsék a szegényt és nyomorultat,
és levágják az egyenes úton járót.
verso 15
De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik.
verso 16
Jobb a kevés az igaznak,
mint a gazdagság a sok gonosznak.
verso 17
Mert a gonoszok karja eltörik,
de az igazakat támogatja az Úr.
verso 18
Jól ismeri az Úr a feddhetetlenek napjait,
és örökségük örökké megmarad.
verso 19
Nem szégyenülnek meg
a veszedelmes időben sem,
jóllaknak az éhínség napjaiban.
verso 20
De a gonoszok elvesznek,
és az Úr ellenségei elenyésznek,
még ha olyanok is, mint a mező ékessége:
füstként enyésznek el.
verso 21
Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza,
de az igaz irgalmas és adakozó.
verso 22
Mert akiket megáld az Úr, öröklik a földet,
és akiket megátkoz, kipusztulnak.
verso 23
Az Úr megerősíti annak az embernek lépteit,
akinek útját kedveli.
verso 24
Ha megbotlik is, nem esik el,
mert az Úr kézen fogja.
verso 25
Gyermek voltam, és már megvénültem,
de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz,
sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.
verso 26
Mindennap könyörül és kölcsönad,
és magzata áldott.
verso 27
Kerüld a rosszat, cselekedj jót,
és örökké megmaradsz.
verso 28
Mert az Úr szereti az igazságot,
és nem hagyja el kegyeseit.
Megőrzi őket örökké,
a gonoszok magvát pedig kiirtja.
verso 29
Az igazak öröklik a földet,
és mindvégig rajta laknak.
verso 30
Bölcsességet mond az igaz ember szája,
és nyelve igazat szól.
verso 31
Istenének törvénye van szívében,
nem ingadoznak léptei.
verso 32
Leselkedik a gonosz az igazra,
és halálra keresi.
verso 33
De az Úr nem hagyja a kezében,
és nem kárhoztatja, amikor ítéletre kerül.
verso 34
Remélj az Úrban, őrizd meg az ő útját;
akkor fölmagasztal téged, és öröklöd a földet.
Meglátod, hogy kipusztítja a gonoszokat.
verso 35
Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
szétterjeszkedett, mint egy dús lombú, zöldellő fa.*
verso 36
De eltűnt, és íme, nem volt többé,
kerestem, de nem volt található.
verso 37
Ügyelj, hogy feddhetetlen légy,
vigyázz, hogy becsületes maradj,
mert a jövendő a béke emberéé.
verso 38
De a bűnösök mind elvesznek,
a gonoszok vége pusztulás.
verso 39
Az igazak megmaradása azonban az Úrtól van,
ő az erősségük a szükség idején.
verso 40
Megsegíti őket az Úr, és megszabadítja őket;
megszabadítja őket a gonoszoktól,
és megtartja őket, mert hozzá menekültek.
Libros
