Zsoltárok könyve
Salmo 44
verso 1
A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.
verso 2
Ó, Istenünk! Fülünkkel hallottuk,
atyáink beszélték el nekünk azt a dolgot,
amelyet napjaikban,
a hajdankor napjaiban cselekedtél.
verso 3
Nemzeteket űztél ki saját kezeddel,
őket pedig helyükbe ültetted.
Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
verso 4
Mert nem fegyverükkel szereztek földet,
és nem az ő karjuk segített nekik,
hanem a te jobbod, a te karod
és a te arcod világossága, mert kedvelted őket.
verso 5
Te vagy a királyom, ó, Istenem!
Rendelj segítséget Jákóbnak!
verso 6
Általad verjük le szorongatóinkat,
nevedben tiporjuk le támadóinkat.
verso 7
Mert nem az íjamban bízom,
és kardom sem véd meg engem,
verso 8
hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól,
és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
verso 9
Istent dicsérjük mindennap,
és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela
verso 10
Mégis elvetettél, meggyaláztál minket,
és nem vonulsz ki seregeinkkel.
verso 11
Megfutamítottál minket szorongatóink elől,
és gyűlölőink kifosztottak bennünket.
verso 12
Odadobtál minket mint vágójuhokat,
és szétszórtál minket a nemzetek között.
verso 13
Nagyon olcsón adtad el népedet,
és nem tartottad magasra az árát.
verso 14
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak,
gúnyolnak és nevetnek a körülöttünk levők.
verso 15
Példabeszéd tárgyává tettél a népek között,
fejüket csóválják a nemzetek.
verso 16
Gyalázatom naponta előttem van,
és arcom szégyene elborít engem
verso 17
a csúfolók és káromlók szava miatt,
az ellenség és a bosszúálló miatt.
verso 18
Mindez utolért minket,
mégsem felejtettünk el téged,
és nem szegtük meg szövetséged.
verso 19
Nem pártolt el tőled a szívünk,
lépteink sem tértek le ösvényedről,
verso 20
noha kiűztél minket a sakálok helyére,
és reánk borítottad a halál árnyékát.
verso 21
Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
és idegen istenhez emeltük volna föl kezünket,
verso 22
vajon nem vette volna észre ezt Isten?
Mert ő jól ismeri a szív titkait.
verso 23
Bizony érted gyilkolnak minket mindennap;
vágójuhoknak tekintenek minket.
verso 24
Kelj fel! Miért alszol, Uram?
Kelj föl, ne vess el minket örökre!
verso 25
Miért rejted el arcodat, miért felejted el
nyomorúságunkat és elnyomatásunkat?
verso 26
Bizony porba hanyatlik lelkünk,
földhöz tapad a testünk.
verso 27
Kelj föl segítségünkre,
ments meg minket a te kegyelmedért!
Libros
