Zsoltárok könyve
44. zsoltár
1. vers
A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.
2. vers
Ó, Istenünk! Fülünkkel hallottuk,
atyáink beszélték el nekünk azt a dolgot,
amelyet napjaikban,
a hajdankor napjaiban cselekedtél.
3. vers
Nemzeteket űztél ki saját kezeddel,
őket pedig helyükbe ültetted.
Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
4. vers
Mert nem fegyverükkel szereztek földet,
és nem az ő karjuk segített nekik,
hanem a te jobbod, a te karod
és a te arcod világossága, mert kedvelted őket.
5. vers
Te vagy a királyom, ó, Istenem!
Rendelj segítséget Jákóbnak!
6. vers
Általad verjük le szorongatóinkat,
nevedben tiporjuk le támadóinkat.
7. vers
Mert nem az íjamban bízom,
és kardom sem véd meg engem,
8. vers
hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól,
és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
9. vers
Istent dicsérjük mindennap,
és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela
10. vers
Mégis elvetettél, meggyaláztál minket,
és nem vonulsz ki seregeinkkel.
11. vers
Megfutamítottál minket szorongatóink elől,
és gyűlölőink kifosztottak bennünket.
12. vers
Odadobtál minket mint vágójuhokat,
és szétszórtál minket a nemzetek között.
13. vers
Nagyon olcsón adtad el népedet,
és nem tartottad magasra az árát.
14. vers
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak,
gúnyolnak és nevetnek a körülöttünk levők.
15. vers
Példabeszéd tárgyává tettél a népek között,
fejüket csóválják a nemzetek.
16. vers
Gyalázatom naponta előttem van,
és arcom szégyene elborít engem
17. vers
a csúfolók és káromlók szava miatt,
az ellenség és a bosszúálló miatt.
18. vers
Mindez utolért minket,
mégsem felejtettünk el téged,
és nem szegtük meg szövetséged.
19. vers
Nem pártolt el tőled a szívünk,
lépteink sem tértek le ösvényedről,
20. vers
noha kiűztél minket a sakálok helyére,
és reánk borítottad a halál árnyékát.
21. vers
Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
és idegen istenhez emeltük volna föl kezünket,
22. vers
vajon nem vette volna észre ezt Isten?
Mert ő jól ismeri a szív titkait.
23. vers
Bizony érted gyilkolnak minket mindennap;
vágójuhoknak tekintenek minket.
24. vers
Kelj fel! Miért alszol, Uram?
Kelj föl, ne vess el minket örökre!
25. vers
Miért rejted el arcodat, miért felejted el
nyomorúságunkat és elnyomatásunkat?
26. vers
Bizony porba hanyatlik lelkünk,
földhöz tapad a testünk.
27. vers
Kelj föl segítségünkre,
ments meg minket a te kegyelmedért!
Könyvek
