Zsoltárok könyve
32. zsoltár
1. vers
Dávid tanítása.
Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott,
vétke elfedeztetett.
2. vers
Boldog ember az,
akinek az Úr nem tulajdonít bűnt,
akinek lelkében nincsen csalárdság.
3. vers
Amíg hallgattam, megavultak csontjaim
a naphosszat tartó jajgatás miatt.
4. vers
Míg éjjel-nappal rám nehezedett a kezed,
ellankadt az életerőm, mint a nyári hőségben. Szela
5. vers
Vétkemet bevallottam neked,
bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam:
„Bevallom hamisságomat az Úrnak”,
és te elvetted rólam bűnömet,
amellyel vétettem. Szela
6. vers
Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes,
amíg még megtalálhat.
Ha a nagy vizek áradnának is,
nem érhetik el őt.
7. vers
Te vagy oltalmam,
te mentesz meg a veszedelemtől.
Körülveszel engem a szabadulás örömével. Szela
8. vers
Bölccsé teszlek és megtanítalak téged,
hogy melyik úton járj;
szememmel tanácsollak téged.
9. vers
Ne legyetek oktalanok,
mint a ló és az öszvér,
amelynek kantárral és zablával
kell szorítani az állát,
másképpen nem enged neked.
10. vers
Sok bánata van a gonosznak,
de aki bízik az Úrban,
azt ő kegyelemmel veszi körül.
11. vers
Örüljetek az Úrban, ujjongjatok, ti igazak!
Vigadozzatok mindnyájan, ti tiszta szívűek!
Könyvek
