Zsoltárok könyve
17. zsoltár
1. vers
Dávid imádsága.
Hallgasd meg, Uram, az igazságot,
vedd észre kiáltásomat!
Figyelj imádságomra,
amely nem csalárd ajakról ered.
2. vers
Tőled jöjjön ítéletem,
szemed tekintsen az igazságra.
3. vers
Megvizsgáltad a szívemet,
meglátogattál éjjel.
Ha próbára teszel,
nem találsz bennem semmi rosszat;
elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal.
4. vers
Bármit tettek is az emberek,
én ajkad igéjére figyelve
őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől.
5. vers
Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak,
nem ingadozott a lábam.
6. vers
Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem!
Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!
7. vers
Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet,
te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól
a benned bízókat!
8. vers
Őrizz, mint a szemed fényét,
szárnyad árnyékába rejts el engem
9. vers
a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani;
halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem.
10. vers
Megkövéredett szívüket bezárták,
szájuk kevélyen szól.
11. vers
Körülvettek most, bármerre lépünk;
szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.
12. vers
Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik,
vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén.
13. vers
Kelj fel, ó, Uram!
Szállj szembe vele, és terítsd le,
fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól!
14. vers
Szabadíts meg kezeddel, ó, Uram,
az emberektől, a világ embereitől,
akiknek osztályrészük ez életben van!
Megtöltötted hasukat javaiddal,
bővelkednek fiakkal,
ami pedig megmarad utánuk,
azt gyermekeikre hagyják!
15. vers
Én pedig meglátom arcodat igazságban,
arcod látása megelégít, amikor fölébredek.
Könyvek
