Zsoltárok könyve
64. zsoltár
1. vers
A karmesternek: Dávid zsoltára.
2. vers
Hallgasd meg szavamat, Istenem,
amikor panaszkodom,
az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet!
3. vers
Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől,
a gonosztevők csődülete elől,
4. vers
akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot,
és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak,
5. vers
hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre;
hirtelen meglövik, és nem félnek.
6. vers
Megátalkodottak gonosz szándékukban;
titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek,
mert így beszélnek: Ki látja meg?!
7. vers
Álnokságokat koholnak,
és a koholt tervet végrehajtják.
Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan.*
8. vers
De Isten meglövi őket,
hirtelen nyíl üt sebet rajtuk.
9. vers
Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük;
fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket.
10. vers
Akkor félelem fog el minden embert,
és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
11. vers
Örvendeni fog az Úrban az igaz,
és hozzá menekül.
És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
Könyvek
