Zsoltárok könyve
132. zsoltár
1. vers
Ének fölmenetelkor.
Emlékezzél meg, Uram,
Dávid minden nyomorúságáról,
2. vers
aki megesküdött az Úrnak,
fogadalmat tett Jákób erős Istenének:
3. vers
Nem megyek be lakósátramba,
nem fekszem le hálóhelyemen,
4. vers
nem engedek szememnek alvást
s pilláimnak szenderülést,
5. vers
amíg helyet nem találok az Úrnak,
hajlékot Jákób erős Istenének!
6. vers
Íme, hallottuk, hogy Efratában van,
rátaláltunk Jaar mezőin.
7. vers
Hadd menjünk be hajlékaiba,
hadd boruljunk le lába zsámolyához!
8. vers
Indulj el, Uram, nyugvóhelyedre,
te és hatalmad ládája!
9. vers
Papjaid öltözködjenek igazságba,
kegyeseid pedig ujjongjanak!
10. vers
Szolgádért, Dávidért
ne fordulj el fölkentedtől!
11. vers
Megesküdött az Úr Dávidnak,
hogy bizony nem tér el attól:
Vér szerinti utódodat ültetem trónodra.
12. vers
Ha fiaid megtartják
szövetségemet és intelmeimet,
amelyekre megtanítom őket,
akkor az ő fiaik is trónodon ülhetnek mindvégig.
13. vers
Mert a Siont választotta ki az Úr,
azt akarta, hogy lakhelye legyen.
14. vers
Ez lesz nyugvóhelyem örökre,
itt lakozom, mert ezt szeretem.
15. vers
Gazdagon megáldom eleséggel,
szegényeit jóltartom kenyérrel.
16. vers
Papjait fölruházom szabadítással,
és vígan örvendeznek kegyesei.
17. vers
Megnövelem ott Dávid hatalmát,
mécsest szerzek fölkentemnek.
18. vers
Ellenségeire szégyent borítok,
rajta pedig korona ragyog.
Könyvek
