Zsoltárok könyve
35. zsoltár
1. vers
Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel,
harcolj az ellenem harcolókkal!
2. vers
Ragadj pajzsot és vértet,
és kelj föl segítségemre!
3. vers
Szegezz dárdát, és rekeszd el üldözőim útját!
Mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged!
4. vers
Szégyen, gyalázat érje azokat,
akik lelkemet keresik;
hátráljanak meg és piruljanak,
akik vesztemet tervezik!
5. vers
Legyenek olyanok, mint a polyva a szélben,
az Úr angyala űzze őket.
6. vers
Legyen útjuk sötét és csuszamlós,
az Úr angyala kergesse őket!
7. vers
Mert ok nélkül, titkon vetették elém hálójukat,
és ok nélkül ástak vermet lelkemnek.
8. vers
Váratlanul érje őket a romlás,
fogja meg őket hálójuk, amelyet ők vetettek ki,
essenek ők veszedelembe!
9. vers
Lelkem pedig vigad majd az Úrban,
örvendezik szabadításában.
10. vers
Minden porcikám azt mondja majd:
Kicsoda olyan, mint te, Uram?!
Megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől,
a szegényt és szűkölködőt a rablójától.
11. vers
Hamis tanúk állnak elő,
olyat kérdeznek tőlem, amiről nem tudok.
12. vers
Rosszal fizetnek nekem a jóért,
hogy megrövidítsék életemet.
13. vers
Pedig amikor ők betegek voltak,
zsákruhába öltöztem;
böjttel gyötörtem lelkemet,
és újra meg újra szívből imádkoztam.
14. vers
Mintha barátom, testvérem volna,
úgy forgolódtam körülötte;
mintha anyámat siratnám,
úgy görnyedtem a szomorúság miatt.
15. vers
Ők pedig örültek, amikor megbotlottam,
és összegyűltek;
idegenek gyűltek össze körülöttem,
akiket nem ismertem,
gyaláztak engem, és nem nyugodtak;
16. vers
az ingyenélők léha csúfolkodások közepette
fogukat vicsorították rám.*
17. vers
Ó, Uram, meddig nézed?
Szabadítsd meg lelkemet tombolásuktól,
életemet az oroszlánoktól.
18. vers
Dicsérlek a nagy gyülekezetben,
az erős nép között magasztallak téged.
19. vers
Ne örüljenek rajtam hazug ellenségeim,
akik ok nélkül gyűlölnek, és ne kacsintsanak össze.
20. vers
Mert nem beszélnek békességgel,
hanem álnok dolgokat koholnak azok ellen,
akik békések e földön.
21. vers
Föltátották rám szájukat,
és hahotázva azt mondták:
Láttuk saját szemünkkel!
22. vers
Láttad mindezt, ó, Uram, ne hallgass,
ó, Uram! Ne légy távol tőlem!
23. vers
Kelj föl, ébredj, szolgáltass igazságot,
ó, Uram, Istenem, az én ügyemben!
24. vers
Ítélj meg engem igazságod szerint,
ó, Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!
25. vers
Ne mondhassák szívükben:
Hahaha! Vágyunk teljesült.
Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26. vers
Szégyenüljenek meg, piruljanak mind,
akik örülnek, hogy bajban vagyok!
Szégyen és gyalázat borítsa el azokat,
akik fölfuvalkodtak ellenem!
27. vers
Vigadjanak és örüljenek,
akik igazságomat kívánják!
Hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr,
aki szolgái előmenetelében gyönyörködik.
28. vers
Nyelvem hirdeti igazságodat
és dicsőségedet minden napon.
Könyvek
