Zsoltárok könyve
69. zsoltár
1. vers
A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávidé.
2. vers
Szabadíts meg engem, Istenem,
mert a vizek már a lelkemig hatoltak!
3. vers
Mély sárba estem bele, ahol meg nem állhatok.
Feneketlen örvénybe jutottam,
és az áradat elborít engem.
4. vers
Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom,
szemem elbágyadt, míg Istenemet vártam.
5. vers
Többen vannak fejem hajszálainál,
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Hatalmasak, akik vesztemre törnek.
Amit el sem raboltam, azt kell visszaadnom!
6. vers
Istenem, te ismered balgaságomat,
és bűneim nyilvánvalóak előtted.
7. vers
Ne pironkodjanak miattam,
akik benned reménykednek, Uram, Seregek Ura!
Ne szégyenüljenek meg miattam,
akik téged keresnek, ó, Izráel Istene!
8. vers
Mert érted viselek gyalázatot,
és érted borítja szégyenpír az arcomat.
9. vers
Idegenné lettem atyám fiai előtt
és jövevénnyé anyám fiai előtt.
10. vers
Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem,
a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám.
11. vers
Ha sírok, és böjtöléssel gyötröm lelkemet,
az is gyalázatomra válik.
12. vers
Ha gyászruhába öltözöm,
akkor példabeszéd tárgya vagyok nekik.
13. vers
A kapuban ülők rólam beszélnek,
és a borozgatók rólam énekelnek.
14. vers
De én hozzád könyörgök, Uram:
jó tetszésed idején, Istenem,
kegyelmed sokasága szerint
hallgass meg engem szabadító igazságoddal!
15. vers
Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek;
hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől
és a feneketlen vizekből!
16. vers
Ne borítson el a víznek árja,
és ne nyeljen el az örvény,
és a verem szája ne záruljon be fölöttem!
17. vers
Hallgass meg engem, Uram,
mert jó a te kegyelmed!
Irgalmad bősége szerint tekints reám.
18. vers
Ne rejtsd el arcodat szolgád elől,
mert bajban vagyok.
Siess, hallgass meg engem!
19. vers
Légy közel lelkemhez, és válts meg engem,
szabadíts meg ellenségeimtől!
20. vers
Ismered gyalázatomat,
szégyenemet és pirulásomat;
ismered minden szorongatómat.
21. vers
A gyalázat összetörte szívemet,
és beteggé lettem.
Részvétre vártam, de hiába;
vigasztalókra, de nem találtam.
22. vers
Sőt ételembe mérget tettek,
és szomjúságomban ecettel itattak.
23. vers
Váljék saját asztaluk kelepcévé,
csapdává, amikor békében vannak.
24. vers
Homályosodjék meg a szemük,
hogy ne lássanak;
tedd derekukat mindenkor roskadozóvá!
25. vers
Öntsd ki rájuk haragodat,
és izzó haragod érje utol őket!
26. vers
Legyen pusztává szállásuk,
és hajlékuknak ne legyen lakója.
27. vers
Mert azt üldözik, akit megvertél,
és fájdalmában megszólják azt, akit te sújtottál.
28. vers
Büntesd meg álnokságukat,
ne jussanak el igazságodra!
29. vers
Töröltessenek ki az élők könyvéből,
és az igazak közé ne írassanak be!
30. vers
Engem pedig,
aki nyomorult vagyok, és szenvedek,
emeljen föl, Istenem, a te segítséged!
31. vers
Isten nevét dicsérem énekkel
és magasztalom hálaadással.
32. vers
Kedvesebb lesz ez az Úr előtt az ökörnél,
a szarvas és hasadt körmű bikánál.
33. vers
Látják majd ezt a szenvedők, és örülnek.
Ti Istent keresők, elevenedjék meg a szívetek!
34. vers
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket,
és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak is.
35. vers
Dicsérje őt az ég és a föld, a tengerek
és minden, ami csak mozog bennük!
36. vers
Mert Isten megszabadítja a Siont,
és fölépíti Júda városait; ott laknak majd,
és birtokolni fogják.
37. vers
Szolgáinak utódai öröklik,
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Könyvek
