Zsoltárok könyve
10. zsoltár
1. vers
Uram, miért állsz távol?
Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2. vers
A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt;
essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.
3. vers
Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz,
áldja a fösvényt, és átkot mond az Úrra.
4. vers
Gőgös megvetéssel nem keresi:
Nincs Isten – ez minden gondolata.
5. vers
Útjai mindig szerencsések,
távolinak tűnnek neki ítéleteid,
minden ellenségét lekicsinyli.
6. vers
Azt mondja szívében:
Semmi sem rendít meg,
soha nem jutok bajba.
7. vers
Szája tele átkozódással,
csalárdsággal és erőszakkal;
nyelve alatt hamisság és álnokság van.
8. vers
Utcák zugában lapul,
titkon megöli az ártatlant,
szeme a gyámoltalant lesi.
9. vers
Leselkedik rejtekhelyén,
leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben,
hogy elragadja a szegényt,
mihelyt hálójába foghatja.
10. vers
Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat,
akik elesnek erejétől.
11. vers
Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten,
elrejtette arcát, nem is lát meg soha!
12. vers
Kelj föl, Úr Isten, emeld föl kezedet,
ne feledkezz el a szegényekről!
13. vers
Miért vetheti meg Istent a gonosz?
Miért mondhatja szívében:
Nem lesz számonkérés?
14. vers
Pedig te látod a bajt,
és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd.
Rád hagyja magát a gyámoltalan,
az árvának is te vagy segítsége.
15. vers
Törd össze a gonosz karját,
és kérd számon a bűnösön gonoszságát,
egy se maradjon!
16. vers
Király az Úr mindörökké;
a népek kivesznek földjéről.
17. vers
A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram.
Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,
18. vers
hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak,
hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.
Könyvek
