Psalm 10
Uram, miért állsz távol?
Miért rejtőzöl el a szükség idején?
A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt;
essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.
Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz,
áldja a fösvényt, és átkot mond az Úrra.
Gőgös megvetéssel nem keresi:
Nincs Isten – ez minden gondolata.
Útjai mindig szerencsések,
távolinak tűnnek neki ítéleteid,
minden ellenségét lekicsinyli.
Azt mondja szívében:
Semmi sem rendít meg,
soha nem jutok bajba.
Szája tele átkozódással,
csalárdsággal és erőszakkal;
nyelve alatt hamisság és álnokság van.
Utcák zugában lapul,
titkon megöli az ártatlant,
szeme a gyámoltalant lesi.
Leselkedik rejtekhelyén,
leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben,
hogy elragadja a szegényt,
mihelyt hálójába foghatja.
Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat,
akik elesnek erejétől.
Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten,
elrejtette arcát, nem is lát meg soha!
Kelj föl, Úr Isten, emeld föl kezedet,
ne feledkezz el a szegényekről!
Miért vetheti meg Istent a gonosz?
Miért mondhatja szívében:
Nem lesz számonkérés?
Pedig te látod a bajt,
és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd.
Rád hagyja magát a gyámoltalan,
az árvának is te vagy segítsége.
Törd össze a gonosz karját,
és kérd számon a bűnösön gonoszságát,
egy se maradjon!
Király az Úr mindörökké;
a népek kivesznek földjéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram.
Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,
hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak,
hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150