Psalm 63
Dávid zsoltára abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
Ó, Isten, te vagy az én Istenem!
Téged keres, téged szomjaz a lelkem,
utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt,
elepedt föld, amelynek nincs vize,
hogy láthassalak téged a szent helyen,
szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet.
Hiszen kegyelmed jobb az életnél.
Ajkam hadd dicsérjen téged!
Hadd áldjalak ezért életem fogytáig,
hadd emeljem föl kezemet a te nevedben!
Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel
telne meg lelkem,
amikor víg ajakkal dicsér téged a szám!
Rád gondolok ágyamban,
őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.
Mert te voltál segítségem,
és szárnyad árnyékában örvendeztem.
Ragaszkodik hozzád a lelkem,
jobbod megtámogat engem.
Azok pedig, akik halálra keresik lelkemet,
a föld mélységeibe jutnak,
kard martalékául esnek,
és sakálok eledelévé lesznek.
A király pedig örvendezni fog Istenben;
dicsérik őt mindazok, akik rá esküsznek,
de a hazugok szája be lesz dugva.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150