Psalm 144
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram,
aki hadakozásra tanítja kezemet,
és viadalra ujjaimat.
Jótevőm és mentsváram,
oltalmazóm és szabadítóm.
Pajzsom ő, akihez menekülök,
ő rendeli alám népemet.
Uram! Micsoda az ember,
hogy figyelemre méltatod,
és az ember fia, hogy gondod van rá?
Olyan az ember, mint a lehelet:
napjai olyanok, mint az átfutó árnyék.
Uram, hajlítsd le egedet, és szállj alá,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Lövellj villámokat, és szórd szét azokat.
Bocsásd ki nyilaidat, hadd szökelljenek.
Nyújtsd le kezedet a magasból;
ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot beszél,
s jobb kezük a hamisság jobbja.
Istenem! Új éneket éneklek neked,
tízhúrú hangszerrel zengedezek neked,
aki győzelmet adsz a királyoknak,
és megmented szolgádat,
Dávidot a gonosz kardtól.
Ragadj ki és ments meg engem
az idegenek kezéből,
akiknek szája hazugságot beszél,
s jobb kezük a hamisság jobbja.
Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták,
nagyra nőjenek ifjúkorukban;
leányaink pedig olyanok legyenek,
mint a paloták faragott oszlopai.
Legyenek tele tárházaink,
ontsák bőven a javakat.
Juhaink szaporodjanak százszorosan,
ezerszeresen a legelőinken.
Marháink legyenek megrakodva;
se betörés, se kirohanás, se kiáltozás
ne legyen utcáinkon.
Boldog nép az, amelynek így van a dolga;
boldog nép az, amelynek az Úr az Istene.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150