Psalm 57
A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.
Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
mert hozzád menekül a lelkem,
és szárnyad árnyékában keresek oltalmat,
amíg elvonul a veszedelem.
A magasságos Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki jót végez felőlem.
Segítséget küld a mennyből,
és megtart engem, megcsúfolja azt,
aki elnyelne engem. Szela
Isten elküldi kegyelmét és hűségét.
Oroszlánok között vagyok,
tűzokádók között fekszem,
akiknek foga lándzsa és nyíl,
nyelve pedig éles kard.
Magasztaljanak téged az egekig, Istenem,
az egész földön legyen ott a dicsőséged!
Hálót vetettek a lábamnak,
lelkem meggörnyedt.
Vermet ástak nekem, de ők estek bele. Szela
Kész a szívem, Istenem, kész a szívem.
Hadd énekeljek és zengedezzek!
Serkenj föl, dicsőségem,
serkenj föl, lant és hárfa,
hadd költsem föl a hajnalt!
Hálát adok neked, Uram, a népek között,
és zengedezek neked a nemzetek között.
Mert az egekig ér a te kegyelmed
és a felhőkig a te hűséged.
Magasztaljanak az egekig, Istenem,
az egész földet töltse be dicsőséged!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150