Zsoltárok könyve

Psalm 77


Chapters:


verse #1

A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.


verse #2

Szavamat Istenhez emelem,

és kiáltok, szavamat Istenhez emelem,

hogy figyeljen rám.


verse #3

Nyomorúságom idején az Urat keresem,

kezem éjjel is szüntelenül felé tárom,

lelkem nem akar vigasztalódni.


verse #4

Istenről emlékezem, és sóhajtozom,

róla gondolkodom, és eleped a lelkem. Szela


verse #5

Szememet ébren tartod,

hánykolódom, de nem tudok megszólalni.


verse #6

Elmélkedem a régi napokról,

a hajdankor éveiről.


verse #7

Megemlékezem éjjel az énekeimről;

szívemben elgondolkodom,

és azt kutatja lelkem:


verse #8

vajon örökre elvet-e az Úr,

és nem lesz többé jóakarattal?


verse #9

Vajon végképp elfogyott kegyelme?

Semmivé lesz nemzedékről nemzedékre

szálló ígérete?


verse #10

Vajon elfelejtett könyörületes lenni Isten?

Vagy haragja feltartóztatja irgalmát? Szela


verse #11

Azt gondoltam: Az az én bajom,

hogy a Fölséges jobbja megváltozott.


verse #12

Megemlékezem az Úr cselekedeteiről,

sőt megemlékezem hajdani csodáidról.


verse #13

Elmélkedem minden cselekedetedről,

és tetteidről gondolkozom.


verse #14

Istenem, szent a te utad,

ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?


verse #15

Te vagy az Isten, aki csodát művelsz,

megmutattad hatalmadat a népek között.


verse #16

Karoddal megváltottad népedet,

Jákób és József fiait. Szela


verse #17

Láttak téged a vizek, Istenem,

láttak téged a vizek, és megfélemlettek,

a mélységek is megrázkódtak.


verse #18

A felhők vizet ontottak,

megzendültek a felhők, nyilaid is cikáztak.


verse #19

Mennydörgésed zúgott a forgószélben,

villámaid megvilágosították a mindenséget,

megrázkódott és megindult a föld.


verse #20

Utad a tengeren át vezet,

ösvényeid a nagy vizeken,

és nem látszik lépteid nyoma.


verse #21

Mint nyájat, úgy vezetted népedet

Mózes és Áron kezével.

Chapters:


Books