Psalm 129
Ének fölmenetelkor.
Sokat szorongattak engem ifjúságom óta
– mondja Izráel –,
sokat szorongattak engem ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem.
Szántók szántottak hátamon,
hosszan húzták barázdáikat.
Igaz az Úr!
Elszaggatta a gonoszok kötelét.
Megszégyenülnek és meghátrálnak
mindazok, akik Siont gyűlölik.
Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű,
amely kiszárad, mielőtt letépnék,
amelyet sem arató nem szed markába,
sem kévekötő az ölébe.
Az átutazók sem mondják:
„Legyen rajtatok az Úr áldása!
Áldunk benneteket az Úr nevében!”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150