Zsoltárok könyve

Psalm 104


Chapters:


verse #1

Áldjad, én lelkem, az Urat!

Uram, Istenem, igen nagy vagy te,

ékességet és fenséget öltöztél magadra!


verse #2

Ő az, aki körülvette magát világossággal,

mint egy palásttal,

és kifeszítette az eget, mint egy sátrat.


verse #3

Ő az, aki vizek fölé építette palotáját,

a felhőket rendelte szekerévé,

és a szelek szárnyán jár.


verse #4

A szeleket tette követévé,

a lángoló tüzet szolgájává.


verse #5

Biztos alapra helyezte a földet,

nem mozdul az meg soha.


verse #6

Mélységes vízáradattal borítottad be,

mint egy öltözettel;

a hegyek fölött is vizek álltak.


verse #7

Korholásodra szétoszlottak,

mennydörgésed hangjától megriadtak.


verse #8

A hegyek fölemelkedtek,

és a völgyek alászálltak arra a helyre,

amelyet készítettél nekik.


verse #9

Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át,

nem térhetnek vissza a föld elborítására.


verse #10

Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben,

hogy folydogáljanak a hegyek között,


verse #11

és megitassák a mező minden állatát,

hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák.


verse #12

Mellettük laknak az égi madarak,

az ágak közül hangicsálnak.


verse #13

Megöntözi a hegyeket a magasból,

alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet.


verse #14

Füvet sarjaszt az állatoknak

és növényeket az emberek hasznára,

hogy táplálékot nyerjenek a földből,


verse #15

és bort, amely megvidámítja a halandó szívét,

fényesebbé teszi arcát az olajnál,

és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét.


verse #16

Eleget kapnak az Úr fái is,

a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett,


verse #17

amelyeken madarak fészkelnek,

mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik.


verse #18

A magas hegyek a vadkecskéknek,

a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül.


verse #19

Ő teremtette a Holdat,

hogy mutassa az ünnepeket,

és a Napot, amely tudja az útját.


verse #20

Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz,

hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja;


verse #21

az oroszlánkölykök prédáért ordítanak,

Istentől sürgetik eledelüket.


verse #22

Ha fölkel a Nap, elrejtőznek,

és hajlékaikban heverésznek.


verse #23

Az ember munkába megy,

és dolgát végzi egészen estig.


verse #24

Mily számtalanok a műveid, Uram!

Mindegyiket bölcsen alkottad,

és tele van a föld teremtményeiddel.


verse #25

Ott van a nagy és széles tenger!

Számtalan lény nyüzsög benne,

apróbb és nagyobb állatok.


verse #26

Amott gályák járnak, és leviátán,

amelyet azért formáltál,

hogy játszadozzon benne.


verse #27

Mindenek rád néznek,

hogy megfelelő időben adj nekik eledelt.


verse #28

Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt;

ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból.


verse #29

Ha elfordítod arcodat, megrémülnek;

ha elveszed lelküket, kimúlnak,

és újra porrá lesznek.


verse #30

Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz,

és újjá teszed a föld színét.


verse #31

Az Úré legyen a dicsőség örökké,

örvendezzen teremtményeiben az Úr!


verse #32

Aki ha rátekint e földre, megrendül az;

megérinti a hegyeket, és füstölögnek.


verse #33

Énekelek az Úrnak egész életemben,

zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok!


verse #34

Elmélkedésem legyen kedves neki.

Én az Úrban örvendezem.


verse #35

Vesszenek ki a bűnösök a földről,

ne legyenek többé gonoszok!

Áldjad, lelkem, az Urat; dicsérjétek az Urat!

Chapters:


Books