Zsoltárok könyve

Chapters:

… 42 43 44 45 46 …   ⇤ ← 44 → ⇥

verse #1

A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.

verse #2

Ó, Istenünk! Fülünkkel hallottuk,

atyáink beszélték el nekünk azt a dolgot,

amelyet napjaikban,

a hajdankor napjaiban cselekedtél.

verse #3

Nemzeteket űztél ki saját kezeddel,

őket pedig helyükbe ültetted.

Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

verse #4

Mert nem fegyverükkel szereztek földet,

és nem az ő karjuk segített nekik,

hanem a te jobbod, a te karod

és a te arcod világossága, mert kedvelted őket.

verse #5

Te vagy a királyom, ó, Istenem!

Rendelj segítséget Jákóbnak!

verse #6

Általad verjük le szorongatóinkat,

nevedben tiporjuk le támadóinkat.

verse #7

Mert nem az íjamban bízom,

és kardom sem véd meg engem,

verse #8

hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól,

és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

verse #9

Istent dicsérjük mindennap,

és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela

verse #10

Mégis elvetettél, meggyaláztál minket,

és nem vonulsz ki seregeinkkel.

verse #11

Megfutamítottál minket szorongatóink elől,

és gyűlölőink kifosztottak bennünket.

verse #12

Odadobtál minket mint vágójuhokat,

és szétszórtál minket a nemzetek között.

verse #13

Nagyon olcsón adtad el népedet,

és nem tartottad magasra az árát.

verse #14

Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak,

gúnyolnak és nevetnek a körülöttünk levők.

verse #15

Példabeszéd tárgyává tettél a népek között,

fejüket csóválják a nemzetek.

verse #16

Gyalázatom naponta előttem van,

és arcom szégyene elborít engem

verse #17

a csúfolók és káromlók szava miatt,

az ellenség és a bosszúálló miatt.

verse #18

Mindez utolért minket,

mégsem felejtettünk el téged,

és nem szegtük meg szövetséged.

verse #19

Nem pártolt el tőled a szívünk,

lépteink sem tértek le ösvényedről,

verse #20

noha kiűztél minket a sakálok helyére,

és reánk borítottad a halál árnyékát.

verse #21

Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,

és idegen istenhez emeltük volna föl kezünket,

verse #22

vajon nem vette volna észre ezt Isten?

Mert ő jól ismeri a szív titkait.

verse #23

Bizony érted gyilkolnak minket mindennap;

vágójuhoknak tekintenek minket.

verse #24

Kelj fel! Miért alszol, Uram?

Kelj föl, ne vess el minket örökre!

verse #25

Miért rejted el arcodat, miért felejted el

nyomorúságunkat és elnyomatásunkat?

verse #26

Bizony porba hanyatlik lelkünk,

földhöz tapad a testünk.

verse #27

Kelj föl segítségünkre,

ments meg minket a te kegyelmedért!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150