Zsoltárok könyve

Psalm 102


Chapters:


verse #1

A nyomorult imádsága, amikor eleped, és kiönti panaszát az Úr előtt.


verse #2

Uram, hallgasd meg imádságomat,

és jusson hozzád kiáltásom!


verse #3

Ne rejtsd el arcodat előlem,

mikor szorongatnak engem;

fordítsd felém füledet,

mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!


verse #4

Mert elenyésznek napjaim, mint a füst,

és égnek a csontjaim, mint valami tűzhely.


verse #5

Szívem olyan, mint a letarolt és kiszáradt fű,

még enni is elfelejtkezem.


verse #6

Jajgatásom hangjától

húsom a csontomhoz tapad.


verse #7

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz;

olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.


verse #8

Virrasztok, és olyan magányos vagyok,

mint a madár a háztetőn.


verse #9

Mindennap gyaláznak ellenségeim,

csúfolóim átkoznak engem.


verse #10

Bizony port eszem kenyér gyanánt,

és italomat könnyel vegyítem


verse #11

fölindulásod és haragod miatt,

mert fölemeltél engem és földhöz vertél.


verse #12

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék,

magam pedig, mint a fű, elszáradok.


verse #13

De te, Uram, örökké megmaradsz,

nemzedékről nemzedékre emlegetnek.


verse #14

Kelj föl, könyörülj a Sionon!

Ideje, hogy könyörülj rajta,

mert eljött a megszabott idő.


verse #15

Mert annak még a köveit is

kedvelik szolgáid,

és a porán is szánakoznak.


verse #16

Félik majd az Úr nevét a népek

és a föld minden királya a te dicsőségedet,


verse #17

mert az Úr felépíti Siont,

és megmutatja magát dicsőségében.


verse #18

Odafordul a gyámoltalanok imádsága felé,

és nem utálja meg imádságukat.


verse #19

Jegyezzék föl ezt

a következő nemzedéknek,

hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve,

dicsérhesse az Urat.


verse #20

Mert letekintett az Úr

szentsége magaslatáról,

lenézett az Úr a mennyekből a földre,


verse #21

hogy meghallja a foglyok sóhajtozását,

és feloldozza a halálnak fiait.


verse #22

Hogy hirdessék a Sionon az Úr nevét

és dicséretét Jeruzsálemben,


verse #23

amikor egybegyűlik minden nép és ország,

hogy az Úrnak szolgáljanak.


verse #24

Megtörte erőmet az úton,

megrövidítette napjaimat.


verse #25

Ezt mondtam: Én Istenem!

Ne vigyél el engem napjaim felénél,

te, kinek esztendei

nemzedékről nemzedékre tartanak.


verse #26

Te vetettél réges-régen alapot a földnek,

az egek is a te kezed munkái.


verse #27

Azok elenyésznek, de te megmaradsz.

Azok elavulnak, mint a ruha,

lecseréled őket, mint az öltözetet.

Bizony elváltoznak,


verse #28

de te ugyanaz vagy,

és éveid nem fogynak el.


verse #29

Szolgáid fiai megmaradnak,

és utódaik is színed előtt lakoznak.

Chapters:


Books