Zsoltárok könyve

Capitole:

… 100 101 102 103 104 …   ⇤ ← 102 → ⇥

versetul 1

A nyomorult imádsága, amikor eleped, és kiönti panaszát az Úr előtt.

versetul 2

Uram, hallgasd meg imádságomat,

és jusson hozzád kiáltásom!

versetul 3

Ne rejtsd el arcodat előlem,

mikor szorongatnak engem;

fordítsd felém füledet,

mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

versetul 4

Mert elenyésznek napjaim, mint a füst,

és égnek a csontjaim, mint valami tűzhely.

versetul 5

Szívem olyan, mint a letarolt és kiszáradt fű,

még enni is elfelejtkezem.

versetul 6

Jajgatásom hangjától

húsom a csontomhoz tapad.

versetul 7

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz;

olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.

versetul 8

Virrasztok, és olyan magányos vagyok,

mint a madár a háztetőn.

versetul 9

Mindennap gyaláznak ellenségeim,

csúfolóim átkoznak engem.

versetul 10

Bizony port eszem kenyér gyanánt,

és italomat könnyel vegyítem

versetul 11

fölindulásod és haragod miatt,

mert fölemeltél engem és földhöz vertél.

versetul 12

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék,

magam pedig, mint a fű, elszáradok.

versetul 13

De te, Uram, örökké megmaradsz,

nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

versetul 14

Kelj föl, könyörülj a Sionon!

Ideje, hogy könyörülj rajta,

mert eljött a megszabott idő.

versetul 15

Mert annak még a köveit is

kedvelik szolgáid,

és a porán is szánakoznak.

versetul 16

Félik majd az Úr nevét a népek

és a föld minden királya a te dicsőségedet,

versetul 17

mert az Úr felépíti Siont,

és megmutatja magát dicsőségében.

versetul 18

Odafordul a gyámoltalanok imádsága felé,

és nem utálja meg imádságukat.

versetul 19

Jegyezzék föl ezt

a következő nemzedéknek,

hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve,

dicsérhesse az Urat.

versetul 20

Mert letekintett az Úr

szentsége magaslatáról,

lenézett az Úr a mennyekből a földre,

versetul 21

hogy meghallja a foglyok sóhajtozását,

és feloldozza a halálnak fiait.

versetul 22

Hogy hirdessék a Sionon az Úr nevét

és dicséretét Jeruzsálemben,

versetul 23

amikor egybegyűlik minden nép és ország,

hogy az Úrnak szolgáljanak.

versetul 24

Megtörte erőmet az úton,

megrövidítette napjaimat.

versetul 25

Ezt mondtam: Én Istenem!

Ne vigyél el engem napjaim felénél,

te, kinek esztendei

nemzedékről nemzedékre tartanak.

versetul 26

Te vetettél réges-régen alapot a földnek,

az egek is a te kezed munkái.

versetul 27

Azok elenyésznek, de te megmaradsz.

Azok elavulnak, mint a ruha,

lecseréled őket, mint az öltözetet.

Bizony elváltoznak,

versetul 28

de te ugyanaz vagy,

és éveid nem fogynak el.

versetul 29

Szolgáid fiai megmaradnak,

és utódaik is színed előtt lakoznak.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150