Zsoltárok könyve

Psalmul 10


Capitole:


versetul 1

Uram, miért állsz távol?

Miért rejtőzöl el a szükség idején?


versetul 2

A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt;

essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.


versetul 3

Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz,

áldja a fösvényt, és átkot mond az Úrra.


versetul 4

Gőgös megvetéssel nem keresi:

Nincs Isten – ez minden gondolata.


versetul 5

Útjai mindig szerencsések,

távolinak tűnnek neki ítéleteid,

minden ellenségét lekicsinyli.


versetul 6

Azt mondja szívében:

Semmi sem rendít meg,

soha nem jutok bajba.


versetul 7

Szája tele átkozódással,

csalárdsággal és erőszakkal;

nyelve alatt hamisság és álnokság van.


versetul 8

Utcák zugában lapul,

titkon megöli az ártatlant,

szeme a gyámoltalant lesi.


versetul 9

Leselkedik rejtekhelyén,

leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben,

hogy elragadja a szegényt,

mihelyt hálójába foghatja.


versetul 10

Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat,

akik elesnek erejétől.


versetul 11

Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten,

elrejtette arcát, nem is lát meg soha!


versetul 12

Kelj föl, Úr Isten, emeld föl kezedet,

ne feledkezz el a szegényekről!


versetul 13

Miért vetheti meg Istent a gonosz?

Miért mondhatja szívében:

Nem lesz számonkérés?


versetul 14

Pedig te látod a bajt,

és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd.

Rád hagyja magát a gyámoltalan,

az árvának is te vagy segítsége.


versetul 15

Törd össze a gonosz karját,

és kérd számon a bűnösön gonoszságát,

egy se maradjon!


versetul 16

Király az Úr mindörökké;

a népek kivesznek földjéről.


versetul 17

A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram.

Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,


versetul 18

hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak,

hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.

Capitole:


Cărți