Zsoltárok könyve

Psalmul 77


Capitole:


versetul 1

A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.


versetul 2

Szavamat Istenhez emelem,

és kiáltok, szavamat Istenhez emelem,

hogy figyeljen rám.


versetul 3

Nyomorúságom idején az Urat keresem,

kezem éjjel is szüntelenül felé tárom,

lelkem nem akar vigasztalódni.


versetul 4

Istenről emlékezem, és sóhajtozom,

róla gondolkodom, és eleped a lelkem. Szela


versetul 5

Szememet ébren tartod,

hánykolódom, de nem tudok megszólalni.


versetul 6

Elmélkedem a régi napokról,

a hajdankor éveiről.


versetul 7

Megemlékezem éjjel az énekeimről;

szívemben elgondolkodom,

és azt kutatja lelkem:


versetul 8

vajon örökre elvet-e az Úr,

és nem lesz többé jóakarattal?


versetul 9

Vajon végképp elfogyott kegyelme?

Semmivé lesz nemzedékről nemzedékre

szálló ígérete?


versetul 10

Vajon elfelejtett könyörületes lenni Isten?

Vagy haragja feltartóztatja irgalmát? Szela


versetul 11

Azt gondoltam: Az az én bajom,

hogy a Fölséges jobbja megváltozott.


versetul 12

Megemlékezem az Úr cselekedeteiről,

sőt megemlékezem hajdani csodáidról.


versetul 13

Elmélkedem minden cselekedetedről,

és tetteidről gondolkozom.


versetul 14

Istenem, szent a te utad,

ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?


versetul 15

Te vagy az Isten, aki csodát művelsz,

megmutattad hatalmadat a népek között.


versetul 16

Karoddal megváltottad népedet,

Jákób és József fiait. Szela


versetul 17

Láttak téged a vizek, Istenem,

láttak téged a vizek, és megfélemlettek,

a mélységek is megrázkódtak.


versetul 18

A felhők vizet ontottak,

megzendültek a felhők, nyilaid is cikáztak.


versetul 19

Mennydörgésed zúgott a forgószélben,

villámaid megvilágosították a mindenséget,

megrázkódott és megindult a föld.


versetul 20

Utad a tengeren át vezet,

ösvényeid a nagy vizeken,

és nem látszik lépteid nyoma.


versetul 21

Mint nyájat, úgy vezetted népedet

Mózes és Áron kezével.

Capitole:


Cărți