Zsoltárok könyve
Salmo 77
verso 1
A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
verso 2
Szavamat Istenhez emelem,
és kiáltok, szavamat Istenhez emelem,
hogy figyeljen rám.
verso 3
Nyomorúságom idején az Urat keresem,
kezem éjjel is szüntelenül felé tárom,
lelkem nem akar vigasztalódni.
verso 4
Istenről emlékezem, és sóhajtozom,
róla gondolkodom, és eleped a lelkem. Szela
verso 5
Szememet ébren tartod,
hánykolódom, de nem tudok megszólalni.
verso 6
Elmélkedem a régi napokról,
a hajdankor éveiről.
verso 7
Megemlékezem éjjel az énekeimről;
szívemben elgondolkodom,
és azt kutatja lelkem:
verso 8
vajon örökre elvet-e az Úr,
és nem lesz többé jóakarattal?
verso 9
Vajon végképp elfogyott kegyelme?
Semmivé lesz nemzedékről nemzedékre
szálló ígérete?
verso 10
Vajon elfelejtett könyörületes lenni Isten?
Vagy haragja feltartóztatja irgalmát? Szela
verso 11
Azt gondoltam: Az az én bajom,
hogy a Fölséges jobbja megváltozott.
verso 12
Megemlékezem az Úr cselekedeteiről,
sőt megemlékezem hajdani csodáidról.
verso 13
Elmélkedem minden cselekedetedről,
és tetteidről gondolkozom.
verso 14
Istenem, szent a te utad,
ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?
verso 15
Te vagy az Isten, aki csodát művelsz,
megmutattad hatalmadat a népek között.
verso 16
Karoddal megváltottad népedet,
Jákób és József fiait. Szela
verso 17
Láttak téged a vizek, Istenem,
láttak téged a vizek, és megfélemlettek,
a mélységek is megrázkódtak.
verso 18
A felhők vizet ontottak,
megzendültek a felhők, nyilaid is cikáztak.
verso 19
Mennydörgésed zúgott a forgószélben,
villámaid megvilágosították a mindenséget,
megrázkódott és megindult a föld.
verso 20
Utad a tengeren át vezet,
ösvényeid a nagy vizeken,
és nem látszik lépteid nyoma.
verso 21
Mint nyájat, úgy vezetted népedet
Mózes és Áron kezével.
Libros
