Zsoltárok könyve
Salmo 78
verso 1
Ászáf tanítása.
Népem, figyelj tanításomra,
fordítsátok fületeket szám beszédeihez!
verso 2
Példabeszédre nyitom számat,
rejtett dolgokat szólok a régi időből.
verso 3
Amiket hallottunk és tudunk,
amiket atyáink beszéltek el nekünk,
verso 4
nem titkoljuk fiaink elől,
a jövő nemzedéknek is elbeszéljük
az Úr dicséretét, hatalmát
és csodáit, amelyeket cselekedett.
verso 5
Mert bizonyságot állított Jákób elé,
és törvényt rendelt Izráelben,
és megparancsolta atyáinknak,
hogy tanítsák meg rájuk fiaikat.
verso 6
Tudja meg azokat a jövő nemzedék,
a születendő fiak,
és fölnövekedve beszéljék el az ő fiaiknak,
verso 7
hogy Istenbe vessék reménységüket,
ne felejtkezzenek el Isten dolgairól,
és tartsák meg parancsolatait.
verso 8
Hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik:
makacs és lázadó nemzedék.
Olyan nemzedék, amelynek nem volt szilárd a szíve,
és lelke sem volt hű Isten iránt.
verso 9
Mint Efraim fiai, a fegyveres íjászok,
akik meghátráltak az ütközet napján.
verso 10
Nem őrizték meg Isten szövetségét,
és nem akartak törvénye szerint járni.
verso 11
Sőt elfelejtkeztek tetteiről,
csodáiról, amelyeket mutatott nekik.
verso 12
Atyáik előtt csodákat művelt
Egyiptom földjén, Cóan mezején.
verso 13
Kettéválasztotta a tengert, és átvitte őket,
a vizeket pedig falként állította föl.
verso 14
Nappal felhő által vezette őket,
egész éjen át pedig tűz fényével.
verso 15
Sziklákat hasított meg a pusztában,
és bőven adott inniuk a mélységes vizekből.
verso 16
Patakokat fakasztott a kősziklából,
és folyamok módjára öntötte vizüket.
verso 17
Mégis folyton vétkeztek ellene,
és lázadoztak a Felséges ellen a pusztában.
verso 18
Megkísértették Istent a szívükben:
kívánságuk szerinti ennivalót kértek.
verso 19
Így szóltak Isten ellen:
Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
verso 20
Íme, megütötte a kősziklát,
és víz ömlött, és patakok áradtak;
de vajon tud-e kenyeret is adni
és húsról gondoskodni népe számára?
verso 21
Meghallotta ezt az Úr, és megharagudott;
tűz gyulladt föl Jákób ellen,
és haragra gerjedt Izráel ellen,
verso 22
mert nem hittek Istenben,
és nem bíztak segítségében.
verso 23
Akkor parancsolt a felhőknek odafönn,
és megnyitotta az ég kapuit.
verso 24
Mannát hullatott rájuk eledelül,
és mennyei gabonát adott nekik.
verso 25
Angyalok kenyerét ette az ember,
bőséggel küldött nekik eleséget.
verso 26
Megindította a keleti szelet az egekben,
és elhozta erejével a déli szelet.
verso 27
Annyi húst hullatott rájuk, mint a por,
és annyi madarat, mint a tenger fövenye.
verso 28
Táboruk közepén hullatta le őket,
a sátraik körül.
verso 29
Ettek, és igen megelégedtek,
amit kívántak, azt hozott nekik.
verso 30
Mégsem hagytak föl kívánságaikkal,
bár még szájukban volt az étel.
verso 31
Ezért fölgerjedt ellenük Isten haragja,
sokakat megölt nagyjaik közül,
és levágta Izráel ifjait.
verso 32
Mindezek ellenére újból vétkeztek,
és nem hittek csodáinak.
verso 33
Ezért hiábavalóságban
hagyta telni napjaikat,
éveiket pedig rettegésben.
verso 34
Ha ölte őket, hozzá fordultak,
megtértek, és Istent keresték.
verso 35
Eszükbe jutott, hogy Isten a kősziklájuk,
és a felséges Isten a megváltójuk.
verso 36
És szájukkal hízelegtek,
de nyelvükkel hazudoztak neki.
verso 37
Szívük nem volt állhatatos iránta,
és nem voltak hűségesek szövetségéhez.
verso 38
Pedig ő irgalmas és bűnbocsátó,
nem semmisít meg,
sőt sokszor elfordítja haragját,
és nem engedi fölgerjedni indulatát.
verso 39
Megemlékezik arról, hogy test ők,
és olyanok, mint az ellebbenő szél,
amely nem tér vissza.
verso 40
Hányszor lázongtak ellene a pusztában,
hányszor okoztak neki fájdalmat a kietlenben!
verso 41
Újra és újra kísértették Istent,
ingerelték Izráel szentjét.
verso 42
Nem emlékeztek meg az ő kezéről,
sem arról a napról, amelyen
megváltotta őket a nyomorgatótól,
verso 43
amikor jeleket tett Egyiptomban
és csodákat Cóan mezején.
verso 44
Vérré változtatta folyóikat,
nem ihattak patakjaikból.
verso 45
Bogarakat bocsátott rájuk,
amelyek emésztették őket,
és békákat, amelyek pusztították őket.
verso 46
Termésüket a cserebogárnak adta,
munkájuk gyümölcsét a sáskának.
verso 47
Szőlőjüket jégesővel pusztította el,
fügefáikat ónos esővel.
verso 48
Odavetette marháikat a jégesőnek,
jószágukat pedig a mennyköveknek.
verso 49
Rájuk bocsátotta haragja tüzét,
mérgét, búsulását és a szorongattatást:
a gonosz angyalok seregét.
verso 50
Utat tört haragjának,
és nem óvta meg lelküket a haláltól,
életüket döghalálnak vetette.
verso 51
Megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban,
a férfierő zsengéjét Hám sátraiban.
verso 52
Elindította népét, mint juhokat,
és vezette, mint nyájat a pusztában.
verso 53
Biztonságban vezette őket,
és nem féltek,
ellenségeiket pedig elborította a tenger.
verso 54
Bevitte őket szent határába,
arra a hegyre, amelyet jobbjával szerzett.
verso 55
Népeket űzött ki előlük,
elosztotta nekik az örökséget sorsvetéssel,
és letelepítette sátraikban Izráel törzseit.
verso 56
De ők megkísértették a magasságos Istent,
lázongtak ellene, és nem őrizték meg intelmeit.
verso 57
Elfordultak, és hűtlenek lettek,
mint atyáik, átfordultak, mint a csalfa íj.
verso 58
Haragra ingerelték őt magaslataikkal,
és bosszantották faragott bálványaikkal.
verso 59
Mikor Isten meghallotta ezt,
fölgerjedt, és nagyon megutálta Izráelt.
verso 60
Elvetette magától silói hajlékát,
a sátrat, amelyben az emberek között lakott.
verso 61
Sőt fogságra adta erejét,
ékességét pedig ellenség kezébe.
verso 62
Népét a fegyvernek szolgáltatta ki,
fölgerjedt öröksége ellen.
verso 63
Ifjait tűz emésztette meg,
és szüzei nászdal nélkül maradtak.
verso 64
Papjai fegyver által hullottak el,
és özvegyei nem sirathattak.
verso 65
Akkor, mint aki addig aludt,
fölserkent az Úr,
mint egy bortól vigadozó hős,
verso 66
és visszaverte ellenségeit,
és örök gyalázatot hozott rájuk.
verso 67
De megutálta József sátrát,
és nem választotta Efraim törzsét,
verso 68
hanem Júda törzsét választotta,
Sion hegyét, amelyet szeret.
verso 69
Fölépítette szent helyét,
mint egy magaslatot,
mint a földet, melynek örök alapot vetett.
verso 70
Kiválasztotta szolgáját, Dávidot,
és elhozta a juhok aklaiból.
verso 71
A szoptatós juhok mellől hozta el,
hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét
és Izráelt, az ő örökségét.
verso 72
És szívének tökéletessége szerint
legeltette őket, és bölcs kezével vezette őket.
Libros
