Zsoltárok könyve
Salmo 38
verso 1
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
verso 2
Uram, ne fenyíts meg haragodban,
felindulásodban ne ostorozz engem!
verso 3
Mert nyilaid belém hatoltak,
és rám nehezedett a kezed.
verso 4
Nincs ép hely a testemen haragod miatt;
nincs békesség a csontjaimban vétkeim miatt.
verso 5
Mert bűneim elborították fejemet;
elhordozhatatlan teherként nehezednek rám.
verso 6
Megbüdösödtek és elmérgesedtek sebeim
oktalanságom miatt.
verso 7
Ellankadtam, meggörnyedtem nagyon,
mindennap úgy járok, mint aki gyászol.
verso 8
Mert derekam megtelt fájdalommal,
és nincs ép hely testemen.
verso 9
Erőtlen és nagyon összetört vagyok,
és szívem keserűsége miatt jajgatok.
verso 10
Uram, előtted van minden kívánságom,
és nincs rejtve előled sóhajtásom!
verso 11
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
és szemem világa sincs már velem.
verso 12
Szeretteim és barátaim félreállnak
az engem ért csapás miatt,
rokonaim pedig messze távolodnak.
verso 13
Tőrt vetettek, akik életemre törnek,
és akik bajomat keresik, arról beszélnek,
hogyan tegyenek tönkre,
és csalárdságot koholnak mindennap.
verso 14
De én, mint a süket, meg se hallom,
olyan vagyok, mint egy néma,
aki nem nyitja föl száját.
verso 15
Olyanná lettem, mint aki nem hall,
és szájában nincsen ellenvetés.
verso 16
Mert benned reménykedem, Uram,
te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
verso 17
Mert azt gondolom:
Bárcsak ne nevetnének rajtam,
amikor lábam meginog,
és ne lennének úrrá rajtam!
verso 18
Én bizony közel vagyok az eleséshez,
és bánatom mindig előttem van.
verso 19
Ezért hát bevallom bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
verso 20
De ellenségeim élnek és erősödnek,
megsokasodtak hazug gyűlölőim,
verso 21
akik a jóért rosszal fizetnek,
és ellenem törnek, amikor én jóra törekszem.
verso 22
Ne hagyj el, Uram, Istenem,
ne távolodj el tőlem!
verso 23
Siess segítségemre,
ó, Uram, szabadítóm!
Libros
