Zsoltárok könyve
Salmo 109
verso 1
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Dicséretemnek Istene, ne hallgass!
verso 2
Mert a gonosz szája és az álnok szája
fölnyílt ellenem,
hazug nyelvvel beszélnek velem.
verso 3
Gyűlöletes beszédekkel vesznek körül
és ok nélkül ostromolnak.
verso 4
Szeretetemre válaszul ellenkeznek velem,
én pedig imádkozom.
verso 5
Rosszal fizetnek nekem a jóért
és gyűlölködéssel a szeretetemért.
verso 6
Állíts szembe vele egy gonosz embert,
és álljon vádló jobb keze felől.
verso 7
A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki,
még az imádsága is bűnné legyen.
verso 8
Élete napjai kevesek legyenek,
és hivatalát más foglalja el!
verso 9
Fiai legyenek árvákká,
felesége pedig özveggyé!
verso 10
Bujdossanak fiai, és kolduljanak,
és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt!
verso 11
Foglalja le mindenét az uzsorás,
idegenek ragadják el szerzeményét!
verso 12
Ne legyen senki kegyelmes iránta,
és ne legyen, aki könyörül árváin!
verso 13
Vesszen ki utóda: töröltessék ki nevük
már a következő nemzedékben!
verso 14
Atyái álnokságára is emlékezzék az Úr,
és anyja bűnét se törölje el!
verso 15
Legyenek ezek mindig az Úr előtt,
és emlékezetük vesszen ki e földről.
verso 16
Mivel nem gondolt arra,
hogy kegyelmet gyakoroljon,
hanem üldözte a szegény és nyomorult embert
és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
verso 17
Mivel szerette az átkot, érje is el őt;
és mivel nem volt kedve az áldáshoz,
távozzon el az tőle.
verso 18
Úgy öltötte föl az átkot, mint a ruháját:
azért hatoljon belé, mint a víz,
és csontjaiba, mint az olaj.
verso 19
Az legyen palástja, amelybe beburkolózik,
és öve, amely mindig körülövezi.
verso 20
Ez legyen vádolóim fizetsége az Úrtól,
azoké, akik rosszat beszélnek lelkemről.
verso 21
De te, Uram, Istenem,
tégy jót velem nevedért!
Mivel jó a kegyelmed,
szabadíts meg engem!
verso 22
Mert én szegény és nyomorult vagyok,
még a szívem is sebzett bennem.
verso 23
Úgy hanyatlom el, mint a megnyúló árnyék,
ide-oda hányódom, mint a sáska.
verso 24
Térdem roskad a böjtöléstől,
testem lefogyott kövérségéből.
verso 25
Gyalázatossá lettem előttük,
ha rám néznek, fejüket csóválják.
verso 26
Segíts meg engem, Uram Isten,
szabadíts meg kegyelmesen!
verso 27
Hadd tudják meg,
hogy a te kezed műve ez,
hogy te cselekedted ezt, Uram!
verso 28
Ha átkoznak is ők, te megáldasz engem.
Ha rám támadnak, megszégyenülnek,
szolgád pedig örül.
verso 29
Öltözzenek gyalázatba vádlóim,
burkolózzanak szégyenükbe,
mint egy köpenybe!
verso 30
Hangosan ad hálát az Úrnak a szám,
és dicsérem őt a sokaság közepette.
verso 31
Mert a szegény jobbjára áll,
hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik lelkét.
Libros
