Zsoltárok könyve
Salmo 104
verso 1
Áldjad, én lelkem, az Urat!
Uram, Istenem, igen nagy vagy te,
ékességet és fenséget öltöztél magadra!
verso 2
Ő az, aki körülvette magát világossággal,
mint egy palásttal,
és kifeszítette az eget, mint egy sátrat.
verso 3
Ő az, aki vizek fölé építette palotáját,
a felhőket rendelte szekerévé,
és a szelek szárnyán jár.
verso 4
A szeleket tette követévé,
a lángoló tüzet szolgájává.
verso 5
Biztos alapra helyezte a földet,
nem mozdul az meg soha.
verso 6
Mélységes vízáradattal borítottad be,
mint egy öltözettel;
a hegyek fölött is vizek álltak.
verso 7
Korholásodra szétoszlottak,
mennydörgésed hangjától megriadtak.
verso 8
A hegyek fölemelkedtek,
és a völgyek alászálltak arra a helyre,
amelyet készítettél nekik.
verso 9
Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át,
nem térhetnek vissza a föld elborítására.
verso 10
Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben,
hogy folydogáljanak a hegyek között,
verso 11
és megitassák a mező minden állatát,
hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák.
verso 12
Mellettük laknak az égi madarak,
az ágak közül hangicsálnak.
verso 13
Megöntözi a hegyeket a magasból,
alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet.
verso 14
Füvet sarjaszt az állatoknak
és növényeket az emberek hasznára,
hogy táplálékot nyerjenek a földből,
verso 15
és bort, amely megvidámítja a halandó szívét,
fényesebbé teszi arcát az olajnál,
és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét.
verso 16
Eleget kapnak az Úr fái is,
a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett,
verso 17
amelyeken madarak fészkelnek,
mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik.
verso 18
A magas hegyek a vadkecskéknek,
a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül.
verso 19
Ő teremtette a Holdat,
hogy mutassa az ünnepeket,
és a Napot, amely tudja az útját.
verso 20
Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz,
hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja;
verso 21
az oroszlánkölykök prédáért ordítanak,
Istentől sürgetik eledelüket.
verso 22
Ha fölkel a Nap, elrejtőznek,
és hajlékaikban heverésznek.
verso 23
Az ember munkába megy,
és dolgát végzi egészen estig.
verso 24
Mily számtalanok a műveid, Uram!
Mindegyiket bölcsen alkottad,
és tele van a föld teremtményeiddel.
verso 25
Ott van a nagy és széles tenger!
Számtalan lény nyüzsög benne,
apróbb és nagyobb állatok.
verso 26
Amott gályák járnak, és leviátán,
amelyet azért formáltál,
hogy játszadozzon benne.
verso 27
Mindenek rád néznek,
hogy megfelelő időben adj nekik eledelt.
verso 28
Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt;
ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból.
verso 29
Ha elfordítod arcodat, megrémülnek;
ha elveszed lelküket, kimúlnak,
és újra porrá lesznek.
verso 30
Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz,
és újjá teszed a föld színét.
verso 31
Az Úré legyen a dicsőség örökké,
örvendezzen teremtményeiben az Úr!
verso 32
Aki ha rátekint e földre, megrendül az;
megérinti a hegyeket, és füstölögnek.
verso 33
Énekelek az Úrnak egész életemben,
zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok!
verso 34
Elmélkedésem legyen kedves neki.
Én az Úrban örvendezem.
verso 35
Vesszenek ki a bűnösök a földről,
ne legyenek többé gonoszok!
Áldjad, lelkem, az Urat; dicsérjétek az Urat!
Libros
