Zsoltárok könyve
Salmo 10
verso 1
Uram, miért állsz távol?
Miért rejtőzöl el a szükség idején?
verso 2
A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt;
essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.
verso 3
Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz,
áldja a fösvényt, és átkot mond az Úrra.
verso 4
Gőgös megvetéssel nem keresi:
Nincs Isten – ez minden gondolata.
verso 5
Útjai mindig szerencsések,
távolinak tűnnek neki ítéleteid,
minden ellenségét lekicsinyli.
verso 6
Azt mondja szívében:
Semmi sem rendít meg,
soha nem jutok bajba.
verso 7
Szája tele átkozódással,
csalárdsággal és erőszakkal;
nyelve alatt hamisság és álnokság van.
verso 8
Utcák zugában lapul,
titkon megöli az ártatlant,
szeme a gyámoltalant lesi.
verso 9
Leselkedik rejtekhelyén,
leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben,
hogy elragadja a szegényt,
mihelyt hálójába foghatja.
verso 10
Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat,
akik elesnek erejétől.
verso 11
Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten,
elrejtette arcát, nem is lát meg soha!
verso 12
Kelj föl, Úr Isten, emeld föl kezedet,
ne feledkezz el a szegényekről!
verso 13
Miért vetheti meg Istent a gonosz?
Miért mondhatja szívében:
Nem lesz számonkérés?
verso 14
Pedig te látod a bajt,
és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd.
Rád hagyja magát a gyámoltalan,
az árvának is te vagy segítsége.
verso 15
Törd össze a gonosz karját,
és kérd számon a bűnösön gonoszságát,
egy se maradjon!
verso 16
Király az Úr mindörökké;
a népek kivesznek földjéről.
verso 17
A szegények kívánságát meghallgatod, ó, Uram.
Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,
verso 18
hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak,
hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.
Libros
