Zsoltárok könyve
Salmo 132
verso 1
Ének fölmenetelkor.
Emlékezzél meg, Uram,
Dávid minden nyomorúságáról,
verso 2
aki megesküdött az Úrnak,
fogadalmat tett Jákób erős Istenének:
verso 3
Nem megyek be lakósátramba,
nem fekszem le hálóhelyemen,
verso 4
nem engedek szememnek alvást
s pilláimnak szenderülést,
verso 5
amíg helyet nem találok az Úrnak,
hajlékot Jákób erős Istenének!
verso 6
Íme, hallottuk, hogy Efratában van,
rátaláltunk Jaar mezőin.
verso 7
Hadd menjünk be hajlékaiba,
hadd boruljunk le lába zsámolyához!
verso 8
Indulj el, Uram, nyugvóhelyedre,
te és hatalmad ládája!
verso 9
Papjaid öltözködjenek igazságba,
kegyeseid pedig ujjongjanak!
verso 10
Szolgádért, Dávidért
ne fordulj el fölkentedtől!
verso 11
Megesküdött az Úr Dávidnak,
hogy bizony nem tér el attól:
Vér szerinti utódodat ültetem trónodra.
verso 12
Ha fiaid megtartják
szövetségemet és intelmeimet,
amelyekre megtanítom őket,
akkor az ő fiaik is trónodon ülhetnek mindvégig.
verso 13
Mert a Siont választotta ki az Úr,
azt akarta, hogy lakhelye legyen.
verso 14
Ez lesz nyugvóhelyem örökre,
itt lakozom, mert ezt szeretem.
verso 15
Gazdagon megáldom eleséggel,
szegényeit jóltartom kenyérrel.
verso 16
Papjait fölruházom szabadítással,
és vígan örvendeznek kegyesei.
verso 17
Megnövelem ott Dávid hatalmát,
mécsest szerzek fölkentemnek.
verso 18
Ellenségeire szégyent borítok,
rajta pedig korona ragyog.
Libros
