Zsoltárok könyve
Salmo 102
verso 1
A nyomorult imádsága, amikor eleped, és kiönti panaszát az Úr előtt.
verso 2
Uram, hallgasd meg imádságomat,
és jusson hozzád kiáltásom!
verso 3
Ne rejtsd el arcodat előlem,
mikor szorongatnak engem;
fordítsd felém füledet,
mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
verso 4
Mert elenyésznek napjaim, mint a füst,
és égnek a csontjaim, mint valami tűzhely.
verso 5
Szívem olyan, mint a letarolt és kiszáradt fű,
még enni is elfelejtkezem.
verso 6
Jajgatásom hangjától
húsom a csontomhoz tapad.
verso 7
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz;
olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.
verso 8
Virrasztok, és olyan magányos vagyok,
mint a madár a háztetőn.
verso 9
Mindennap gyaláznak ellenségeim,
csúfolóim átkoznak engem.
verso 10
Bizony port eszem kenyér gyanánt,
és italomat könnyel vegyítem
verso 11
fölindulásod és haragod miatt,
mert fölemeltél engem és földhöz vertél.
verso 12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék,
magam pedig, mint a fű, elszáradok.
verso 13
De te, Uram, örökké megmaradsz,
nemzedékről nemzedékre emlegetnek.
verso 14
Kelj föl, könyörülj a Sionon!
Ideje, hogy könyörülj rajta,
mert eljött a megszabott idő.
verso 15
Mert annak még a köveit is
kedvelik szolgáid,
és a porán is szánakoznak.
verso 16
Félik majd az Úr nevét a népek
és a föld minden királya a te dicsőségedet,
verso 17
mert az Úr felépíti Siont,
és megmutatja magát dicsőségében.
verso 18
Odafordul a gyámoltalanok imádsága felé,
és nem utálja meg imádságukat.
verso 19
Jegyezzék föl ezt
a következő nemzedéknek,
hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve,
dicsérhesse az Urat.
verso 20
Mert letekintett az Úr
szentsége magaslatáról,
lenézett az Úr a mennyekből a földre,
verso 21
hogy meghallja a foglyok sóhajtozását,
és feloldozza a halálnak fiait.
verso 22
Hogy hirdessék a Sionon az Úr nevét
és dicséretét Jeruzsálemben,
verso 23
amikor egybegyűlik minden nép és ország,
hogy az Úrnak szolgáljanak.
verso 24
Megtörte erőmet az úton,
megrövidítette napjaimat.
verso 25
Ezt mondtam: Én Istenem!
Ne vigyél el engem napjaim felénél,
te, kinek esztendei
nemzedékről nemzedékre tartanak.
verso 26
Te vetettél réges-régen alapot a földnek,
az egek is a te kezed munkái.
verso 27
Azok elenyésznek, de te megmaradsz.
Azok elavulnak, mint a ruha,
lecseréled őket, mint az öltözetet.
Bizony elváltoznak,
verso 28
de te ugyanaz vagy,
és éveid nem fogynak el.
verso 29
Szolgáid fiai megmaradnak,
és utódaik is színed előtt lakoznak.
Libros
