Zsoltárok könyve
38. zsoltár
1. vers
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2. vers
Uram, ne fenyíts meg haragodban,
felindulásodban ne ostorozz engem!
3. vers
Mert nyilaid belém hatoltak,
és rám nehezedett a kezed.
4. vers
Nincs ép hely a testemen haragod miatt;
nincs békesség a csontjaimban vétkeim miatt.
5. vers
Mert bűneim elborították fejemet;
elhordozhatatlan teherként nehezednek rám.
6. vers
Megbüdösödtek és elmérgesedtek sebeim
oktalanságom miatt.
7. vers
Ellankadtam, meggörnyedtem nagyon,
mindennap úgy járok, mint aki gyászol.
8. vers
Mert derekam megtelt fájdalommal,
és nincs ép hely testemen.
9. vers
Erőtlen és nagyon összetört vagyok,
és szívem keserűsége miatt jajgatok.
10. vers
Uram, előtted van minden kívánságom,
és nincs rejtve előled sóhajtásom!
11. vers
Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
és szemem világa sincs már velem.
12. vers
Szeretteim és barátaim félreállnak
az engem ért csapás miatt,
rokonaim pedig messze távolodnak.
13. vers
Tőrt vetettek, akik életemre törnek,
és akik bajomat keresik, arról beszélnek,
hogyan tegyenek tönkre,
és csalárdságot koholnak mindennap.
14. vers
De én, mint a süket, meg se hallom,
olyan vagyok, mint egy néma,
aki nem nyitja föl száját.
15. vers
Olyanná lettem, mint aki nem hall,
és szájában nincsen ellenvetés.
16. vers
Mert benned reménykedem, Uram,
te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17. vers
Mert azt gondolom:
Bárcsak ne nevetnének rajtam,
amikor lábam meginog,
és ne lennének úrrá rajtam!
18. vers
Én bizony közel vagyok az eleséshez,
és bánatom mindig előttem van.
19. vers
Ezért hát bevallom bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
20. vers
De ellenségeim élnek és erősödnek,
megsokasodtak hazug gyűlölőim,
21. vers
akik a jóért rosszal fizetnek,
és ellenem törnek, amikor én jóra törekszem.
22. vers
Ne hagyj el, Uram, Istenem,
ne távolodj el tőlem!
23. vers
Siess segítségemre,
ó, Uram, szabadítóm!
Könyvek
