Zsoltárok könyve
66. zsoltár
1. vers
A karmesternek: zsoltárének.
Örvendezz Istennek, ó, te egész föld!
2. vers
Énekeljétek neve dicsőségét,
tegyétek dicsőségessé dicséretét!
3. vers
Mondjátok Istennek:
Mily csodálatosak a te műveid!
Hatalmad nagy volta miatt
hízelegnek neked ellenségeid.
4. vers
Az egész föld leborul előtted, neked énekel,
énekli neved dicséretét. Szela
5. vers
Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit:
csodálatos tetteit az emberek fiain.
6. vers
A tengert szárazzá változtatta,
a folyón gyalog mentek át;
ott örvendeztünk neki.
7. vers
Örökké uralkodik hatalmával,
szemmel tartja a népeket,
hogy az engedetlenek föl ne fuvalkodjanak magukban. Szela
8. vers
Áldjátok, népek, a mi Istenünket,
és harsogjátok dicséretét!
9. vers
Megeleveníti lelkünket,
és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjon.
10. vers
Mert megpróbáltál minket, Istenünk,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11. vers
Hálóba vetettél minket,
terhet raktál a hátunkra.
12. vers
Embert ültettél fejünkre,
tűzbe-vízbe jutottunk,
de bőségre hoztál ki bennünket.
13. vers
Égőáldozatokkal megyek házadba,
megfizetem neked fogadalmaimat,
14. vers
amelyeket ajkam ígért
és szám kimondott nyomorúságomban.
15. vers
Hizlalt állatokat áldozom neked égőáldozatul,
kosok jó illatú áldozatával,
ökröket és bakokat áldozom neked. Szela
16. vers
Jöjjetek el és halljátok meg,
hadd beszéljem el minden istenfélőnek,
hogy mit cselekedett lelkemmel!
17. vers
Hozzá kiáltott a szám,
és magasztalás volt nyelvemen.
18. vers
Ha hamis szándék lett volna szívemben,
nem hallgatott volna meg az én Uram.
19. vers
Ámde Isten meghallgatott,
figyelt könyörgésem szavára.
20. vers
Áldott az Isten,
aki nem vetette meg könyörgésemet,
és nem vonta meg tőlem kegyelmét.
Könyvek
