Zsoltárok könyve
22. zsoltár
1. vers
A karmesternek: „A hajnali szarvas” dallamára. Dávid zsoltára.
2. vers
Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
Távol van segítséged jajszavamtól.
3. vers
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg;
éjjel is, és nincs nyugodalmam.
4. vers
Pedig te szent vagy,
Izráel dicsérő énekei között trónolsz.
5. vers
Benned bíztak atyáink, bíztak,
és megszabadítottad őket.
6. vers
Hozzád kiáltottak, és megmenekültek;
benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
7. vers
De én féreg vagyok és nem ember,
emberek csúfja és a nép utálata.
8. vers
Mindenki csúfolódik rajtam, aki engem lát;
elhúzzák szájukat, és fejüket rázzák:
9. vers
Az Úrra bízta magát, mentse meg ő!
Szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
10. vers
Te hoztál ki engem anyám méhéből,
és biztonságban voltam anyám emlőin.
11. vers
Születésem óta gondod volt rám,
anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
12. vers
Ne légy messze tőlem,
mert közel a nyomorúság,
és nincs, aki segítsen.
13. vers
Bikák sokasága kerített be engem,
körülfogtak Básán bikái.
14. vers
Föltátották rám szájukat,
mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15. vers
Olyan vagyok, mint a kiöntött víz;
minden csontom kificamodott.
Szívem olyan lett, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
16. vers
Erőm kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt,
a halál porába fektettél engem.
17. vers
Mert ebek vettek körül,
a gonoszok serege fogott körül engem;
átlyukasztották a kezemet és a lábamat.
18. vers
Megszámlálhatnám minden csontomat,
ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
19. vers
Megosztoznak ruháimon,
és köntösömre sorsot vetnek.
20. vers
De te, Uram, ne légy messze tőlem;
én erősségem, siess segítségemre!
21. vers
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól
és egyetlenemet a kutyák karmaiból.
22. vers
Ments meg az oroszlán torkából
és a bivalyok szarvai közül, hallgass meg engem!
23. vers
Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek,
és hadd dicsérjelek a gyülekezetben!
24. vers
Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt!
Jákób minden utóda: dicsőítsétek őt!
Izráel minden magzata: féljétek őt!
25. vers
Mert nem veti meg
és nem utálja meg a szegény nyomorúságát.
Nem rejti el az arcát előle,
és mikor hozzá kiált, meghallgatja.
26. vers
Rólad szól dicsérő énekem
a nagy gyülekezetben.
Fogadásaimat megadom azok előtt,
akik félik őt.
27. vers
Esznek a nyomorultak, és megelégszenek;
dicsérik az Urat, akik őt keresik.
Éljen a szívetek örökké!
28. vers
A föld határáig mindenki
megemlékezik az Úrról, és megtér hozzá.
Leborul előtted a föld minden nemzetsége.
29. vers
Mert az Úré a királyi hatalom,
ő uralkodik a népeken is.
30. vers
Esznek és leborulnak mind,
akik gazdagok e földön.
Őelőtte hajtanak térdet a halandók, mind,
aki nem tarthatja életben a lelkét.
31. vers
Őt szolgálják a fiak,
az Úrról beszélnek az utódoknak.
32. vers
Eljönnek, s hirdetik az utánuk születendő népnek,
hogy igaz ő, aki ezt cselekedte!
Könyvek
