19. zsoltár
A karmesternek: Dávid zsoltára.
Az egek beszélik Isten dicsőségét,
és keze munkáját hirdeti az égboltozat.
Nappal a nappalnak mond beszédet,
éj éjnek ad jelentést.
Nincs szó, sem beszéd,
nem hallható a hangjuk:
mégis elhat szózatuk az egész földre,
és szavuk a világ végére.
Sátrat készített ott a napnak,
amely olyan, mint egy vőlegény,
aki a szobájából jön ki.
Örvend, mint egy hős,
hogy pályáját futhatja.
Elindul az ég egyik széléről,
s fordulása a másik széléig tart.
Nincs semmi, ami elrejtőzhetne heve elől.
Az Úr törvénye tökéletes,
megeleveníti a lelket.
Az Úr bizonyságtétele bizonyos,
bölccsé teszi az együgyűt.
Az Úr rendelkezései helyesek,
megvidámítják a szívet.
Az Úr parancsa világos,
megvilágosítja a szemeket.
Az Úr félelme tiszta,
megáll mindörökké.
Az Úr ítéletei változhatatlanok,
és minden tekintetben igazságosak.
Kivánatosabbak az aranynál,
még a sok színaranynál is.
Édesebbek a méznél,
még a csurgatott méznél is.
Szolgádat is figyelmeztetik:
ha megtartja azokat, nagy jutalma van.
Ki veheti észre a tévedéseket?
A titkos bűnöktől tisztíts meg engem!
Tartsd távol szolgádat az önhittségtől is,
hogy ne uralkodjék rajtam;
akkor feddhetetlen leszek, és sok vétektől tiszta.
Legyenek kedvedre valók szám mondásai,
és szívem gondolatai legyenek előtted,
ó, Uram, kősziklám és megváltóm.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150